Varga-Sabján Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok V. országos tanácskozása : Kiskunhalas - Kalocsa, 1998. július 15-17. (1999)

III. AZ EGYHÁZI GYŰJTEMÉNYEK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSBAN. - Boros István: A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár és a helytörténet.

BOROS ISTVÁN A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár és a helytörténet Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák! Ma már nem szokatlan, ha egy előadást mentegetőzéssel kezdenek, vagy a címben megjelölt téma értelmezése, vagy a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt. Most azonban technikai hiányosság ad okot elnézésük kérésére. Azt terveztük ugyanis, hogy az előadás második témáját számítógépes adatbázissal illusztráljuk, olymódon, hogy a monitoron megjelenő képet projektorral felnagyítva kivetítjük, s így valóban élvezhető lett volna a szöveges/képi megjelenítés. Sajnos, a szervezők - jóllehet mindent elkövettek - nem jártak sikerrel. Remélem azonban, hogy messziről is lehet majd annyit látni, amennyi az előadás szemléltetéséhez szükséges, valamint a látottak alapján megismerkedhetnek a rekordok struktúráival, a feldolgozás mélységével és módszerével, az adatbázis használhatóságával, illetve a megfogalmazott koncepcióval és annak eddigi megvalósulásával. Bizonyára Önök közül már sokan ismerik a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár történetét, de azért nem érdektelen néhány adat, illetve fontos könyvtártörténeti esemény felelevenítése. Annál is inkább indokolt, mivel egyfelől egy helyi intézmény -jelen esetben a könyvtár - megalapítása, fejlődése és a mai állapotának kialakulása is helytörténet, másfelől fontos adalékot nyújthat más helytörténeti témák, pl. a helyi művelődés vagy olvasáskultúra kutatásához. Ez utóbbi szempontból ugyancsak nélkülözhetetlen a gyűjtemény összetételének, az állomány feltártságának, valamint a feldolgozás módszerének és eredményének az ismerete. S végül a helytörténeti kutatás lehetőségeiről és a Főszékesegyházi Könyvtárban lévő forrásairól szólnék. A könyvtár rövid története A 18. századi Főszékesegyházi Könyvtár előzményei az érseki, főpapi és a káptalani könyvtárak voltak. Kalocsai könyvtártörténete, és ezzel együtt a könyvhasználat-története visszanyúlik egészen az érsekség első évszázadaira, a középkorba. A középkori könyvtárakról és könyvekről egyrészt a megmaradt kötetek és írásos adatok árulkodnak, másrészt az érsekség és káptalan működése alapján feltételezhetjük meglétüket a középkori Kalocsán. Ahol templom volt, ott mindenképp kellett lennie néhány könyvnek, ha másnak nem, akkor egy Szentírásnak, lectionariumnak vagy más liturgikus könyveknek, sőt breviáriumra is szükség volt a klérus előírt napi imádkozásához. De nem csak liturgikus könyvek lehettek Kalocsán, hanem még jogi művek is, minthogy az érsekség egyházkormányzati tevékenysége nehezen képzelhető el egyházjogi feljegyzések, könyvek nélkül. Tehát már az érseki székhely megalapításától kezdődően néhány könyv biztos, hogy jelen volt Kalocsán és ezeket a könyveket forgatták. Arra vonatkozóan semmiféle utalás nincs, hogy Kalocsán működött volna scriptorium, azt azonban joggal feltételezhetjük, hogy másoltak könyveket. A káptalan, illetve a székesegyházi vagy káptalani iskola megszervezésével kibővült a könyvhasználat, amire már konkrét adataink vannak. 39