Varga-Sabján Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok V. országos tanácskozása : Kiskunhalas - Kalocsa, 1998. július 15-17. (1999)

III. AZ EGYHÁZI GYŰJTEMÉNYEK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSBAN. - Lakatos Andor: A kalocsai Érseki és Főkáptalani Levéltár gyűjteménye, feltárása.

LAKATOS ANDOR A KALOCSAI ÉRSEKI ÉS FŐKÁPTALANI LEVÉLTÁR GYŰJTEMÉNYE, FELTÁRÁSA I. A levéltár története Bár főegyházmegyénket Szent István király alapította és közel ezer éves, a levéltár történetét mégis csak a XVIII. század elejétől kísérhetjük figyelemmel, hiszen a város más középkori emlékeihez hasonlóan az érsekség középkori levéltára is elpusztult a törökök 1529-es bevonulását követően. A török kor utáni Kalocsán a levéltár első említését Patachich Gábor gróf érsekségének idején (1733-1745) találtuk. Patachich azelőtt zágrábi kanonok, majd szerémi püspök volt, s az újjáépülő Kalocsán a főpapok sorában ő volt az első helyben lakó érsek. Ő ugyanis már nem más egyházmegye kormányzatával együtt, a távolból látta el tisztét, hanem kinevezése után, 1733 tavaszán azonnal Kalocsára érkezett. Számot vetett jövedelmeiről, majd fiatalos lelkesedéssel látott munkához. Még érsekségének első évében egy vendégfogadót alakíttatott át szemináriummá, folytatta székesegyházának építését, s hamarosan a káptalan szervezéséhez látott. A káptalan ügyében 1734. ápr. 23-án levélben fordult a királyhoz, s e levélben a következőket találhatjuk a levéltárral kapcsolatosan: „Az érseki levéltár őrzése és biztosítása is követeli ezt. (ti. a káptalan megalapítását) Káptalan hiányában ugyanis a levéltár egyházi és világi ügyvezetése majdnem szétesett és szétszóródott, mindkét ügyvezetés nem csekély kárára, magam is tapasztalom a nehézségeket az okmányok összekeresésében. " A levéltárban ma is jól látható, hogy Patachich Gábor korától váltak rendszeressé, összefüggővé az iratsorozatok, ekkortól jelentek meg az iratokat kiegészítő jegyzőkönyvek, ún. protocollumok. 1733-tól folyamatos tehát a levéltár gondozása, működése. Batthyány József érsek (1760-1776) rendeletére 1765 júniusában a levéltár az újonnan elkészült Nagyszeminárium épületében kapott helyet. Az elhelyezésre talán az adhat magyarázatot, hogy az érseki palota átépítése ekkor még javában folyt, s a kész szemináriumi épület biztosabb tárolási lehetőséget jelentett. Ekkoriban készült egyébként a levéltár első rendszeres, leltárszerü leírása, Elenchusa is. Elkészítése jelzi számunkra, hogy harminc év elteltével a növekvő iratanyagban egyre nehezebb lehetett az eligazodás, melynek megkönnyítésére új rendszert kellett kidolgozni. A kialakított levéltári rend ezentúl egészen a XIX. sz. elejéig változatlanul működött. Az egyes iratok egy betűből és egy római számból álló jelzetet kaptak. Ez a jelzet egy-egy témát jelölt, amelybe az iratot besorolták. A témák egyben egy kéziratos kötet fejléceit alkották, s az egy témához tartozó iratok a bejegyzés sorrendjében egy-egy arab sorszámot is kaptak. A bejegyzés sorrendje azonban nem föltétlen követte az időrendet, hiszen indulásként több évtized iratanyagát csoportosították. Batthyány József egyébként 1776 után esztergomi érsek volt, s mint ismeretes, ott is nagy figyelmet fordított levéltárára, megalapozva a Prímási Levéltár újkori rendjét. Kollonich László érsekségének idején (1787-1817), a XIX. sz. elején fölépült az érseki palota nyugati szárnya. Hamarosan ennek leghátsó, földszinti szobájába költöztették a levéltárat, innen nőtt tovább az intézmény a századok során a szomszédos termeket, szobákat is 46