Varga-Sabján Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok V. országos tanácskozása : Kiskunhalas - Kalocsa, 1998. július 15-17. (1999)

III. AZ EGYHÁZI GYŰJTEMÉNYEK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSBAN. - Káposzta Lajos: Az evangélikus egyház intézményeinek kulturális értékei.

KÁPOSZTA LAJOS* AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ INTÉZMÉNYEINEK KULTURÁLIS ÉRTÉKEI Bács-Kiskun megyében - de országosan is - az evangélikus gyülekezetek nemzetiségi hátterűnek tekinthetők. A török idők után pusztán maradt falvakba telepednek be földesúri hívásra a protestáns, főleg a lutheri tanokat valló németek és a felvidéki szlovákok. A királyi és egyházi - az esztergomi és a kalocsai érsekség által levezényelt - betelepítésekkor katolikusok kerültek erre a vidékre. Ez egyértelműen a bécsi udvar ellenreformációs törekvéseit tükrözi, ami magyarországi viszonylatban meglehetősen eredményes volt. Mégis elmondható, hogy a XVIII. sz. közepére szlovák evangélikus gyülekezetekről beszélhetünk Kiskőrösön, Dunaegyházán és Apostagon, németről pedig Hartán és Vadkerten. Ez utóbbi községben egy kisebb, szlovák gyülekezet is működött századunk elejéig. A többi kisebb egyházközség ezek kirajzásainak, vagy szórványbetelepülésnek tekinthető (Kalocsa, Kecskemét, Kiskunhalas, Csengőd, Páhi, Kaskantyú). A nyelvi asszimiláció csupán Hartán, Kiskőrösön és Dunaegyházán nem ment még teljesen végbe, de a gyülekezeti életben csaknem mindig a magyar használatos 1945-től kezdve. A türelmi rendeletig ezek a gyülekezetek hivatalosan vagy nem, vagy a kalocsai érsek kemény ellenőrzése alatt működhettek. Az 1780-as évek közepe aztán meghozta a várva várt templomépítési engedélyeket, amikor minden gyülekezet lelkészt és tanított hívott, megszervezték az ügyvitelt és az oktatást. Tulajdonképpen a legtöbb evangélikus gyülekezetben ettől kezdve, az anyakönyvek megjelenésétől beszélhetünk levéltárakról. Itt gyűjtötték az iskolai és az egyházközségi jegyzőkönyveket is, valamint a levelezést. Mi található még ezekben a levéltárakban? Rengeteg régi könyv. A betelepülők nem jöttek üres kézzel: a feljegyzések szerint a tutajon hoztak magukkal Bibliát, énekeskönyvet és lelki olvasmányokat. Az izgalmas kérdés az, hogy mi van ma ezekből. Például birtokunkban van egy 1553-ból származó bőrkötéses, fatáblás Luther-posztillás kötet Lucas Cranach metszettel, melyet Wittenbergben nyomtattak. Azt hiszem, hogy talán restaurálni is vétek lenne, hiszen talán veszítene értékéből, eredetiségéből. A soltvadkerti evangélikus levéltárnak minden papírdarabja forrásértékű, nemcsak egyházközségi, hanem községi tekintetben is. Tartalmából előtűnik lelkész elődeinknek a becsületessége, iratkezelési fegyelme, rendtartása és a lelkészi napló napra kész vezetése. Az, aki ebbe beleöregszik, meghatódva áll a levéltári iratok korrektsége előtt. 1894-ben Wekerle Sándor kormánya törvényt hozott a polgári házasságról. Ennek értelmében pap csak olyan párt eskethet templomban, akik állami anyakönyvvezető előtt már házasságot kötöttek. Addig az egyházi anyakönyvek voltak a mérvadók minden tekintetben. A lelkésznek azonban püspöki rendelet alapján továbbra is kötelező volt anyakönyveznie, mert „mi van akkor, ha az egyik elvész?". Mind a mai napig ez az anyakönyvezés kézzel, tintával történik. Minket a lelkészvizsga után esküvel köteleztek arra, hogy ez így kell hogy történjék. * Lclkcsz-cspcrcs, a Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye püspökhclycttcsc 30