Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

I. MAGYARSÁG, MAGYAR KULTÚRA ÉS IRODALOM A HATÁRON TÚL. - Dr. Kabdebó Lóránt: Emigráció és peregrinációs - Határ Győző.

Legutóbbi regénye, a Köpönyeg sors Julianosz császár ifjúságát írja meg. Egy ifjú életét, akinek úgy kell tájékozódnia és legyőznie magában a türelmetlen elfogultságot, a „rajongásosságot", hogy közben minden percben várhatja orgyilkosait. Mert élete politikai okból „felesleges". A veszélyeztetett embert írja meg Határ Győző, amint éppen a toleranciát tanulja: „elkötelezett" ariánus keresztényként ismerjük meg Julianoszt a regény elején, és fokozatosan nyílik ki tájékozódása, befogadva az ókori világ mitológiáját és azzal együtt derűjét is. A regényben a nyelv diadalmaskodik a rút történeten: egy primitív fantáziájú és stilisztikájú világ ellenében a nyelvi-retorikai műveltség kitáruló pompáját engedi érvényesülni. Nemcsak a prózaíró, de a költő Határ Győző teljesítménye is jelentős: verseinek gyűjteményei {Hajszálhíd I-JL, Aurora, München, 1970, Lélekharangjáték, Aurora, London, 1986, Medvedorombolás, Aurora, London, 1988, A léleknek rengése, válogatott versek, Magvető, Budapest, 1990, Halálfej, Aurora, London, 1991) eseményt jelentenek a magyar líra történetében. Kitűnő ritmikai készségével, stílusának jelentésárnyaló erejével verseiben az emberi létezés iróniáját érzékelteti. Költőként ellentétezően kötődik elődjéhez-barátjához Weöres Sándorhoz: mindketten nagyszerű nyelvi leleménnyel világokat teremtenek verseikben. Csakhogy Weöres verseit a mítoszalkotás szabályai szerint szerkeszti, a versben az egyes ember a mítoszok segítségével feloldódik egyfajta spirituális teljességben, ezáltal egyszerre kiteljesítve és meg is semmisítve önmagát. Határ Győző az ellenkező utat járja: olyan verset ír, amelyben minden misztikától mentesen a kultúra elemeiből varázsol önálló világot az ember köré, és gyönyörködve nézi, miként képes boldogulni ebben a köréje alkotott világban az ember. Az ember játszik a nyelvvel, de már a nyelv is játszik az emberrel: a kettő metszéspontjában születik meg a vers, amely jellemzi az embert is és a nyelvet is. Költői világa jellemzője lehet angol költő barátjának, George Szirtesnek ajánlott Azonosulások című verse: ha a szavak és a ritmus varázsolni tudna, az azonosulások valóban be is következhetnének. Hiszen minden lény más szeretne lenni. A nézés serkenti a vágyat, a vágy megtestesül a szövegben: a versben átrendeződik a másképpen teremtett világ. De Határ Győző a maga iróniájával azt is tudja, hogy a világnak ez az átépítése csakis a varázsolásban lehetséges. Számára így a vers egyszerre válik panteistává és pesszimistává: egyszerre tud a vers által az ember mindent elérni, de egyben kényszerül megmaradni a maga tényszerű valóságában is. Határ verse ezáltal egyszerre áhítatosan szárnyaló óda és fájdalmasan beletörődő elégia. Ami pedig ezt a kétéltűséget kiegyenlíti versében: az irónia. Az embert lefokozó történetek és a történeteket hordozó nyelv derűs játékossága adja azt az ellentétet, amellyel Határ Győző drámái világát alakítja. Rövidebb drámáit, melyeket Sírónevető címen két kötetben gyűjtött össze (Aurora könyvek, München, 1972), ha először olvasom: kietlen, céltalan világ látomása fogad. Ha pedig a történetek nyelvbéli megformáltságát, a dialógusok szikrázó ötletességét figyelem: a játékosság örömét és derűjét érzékelem. Mindezek mellett már csak említeni tudom filozófiai munkásságát, amely az Intra muros című politikai-filozófiai traktátus (amely évtizedekkel előbb megjósolja és levezeti a bolsevizmus törvényszerű bukását) mellett az Özön közöny című bölcseleti elmélkedését, a Szélhárfa címen három kötetben összegyűjtött filozófiai kommentárokat és Az ég csarnokai valamint a Filozófiai zárlatok című filozófiai gondolatokat tartalmazó köteteket foglalja magában. Tanulmányait pedig Rólunk szól a történet összefoglaló címmel három kötetben adta közre. De mindezeknek a műveknek az ismerete is szükséges ahhoz, hogy életművének legfontosabb darabját, összefoglalóját és egységbe szerkesztőjét, a Golgheloghi című világdrámát minden vonatkozásában értelmezni és értékelni tudjuk. Az első keresztény ezredfordulón játszódó történet a különböző szerepeket felvevő mesehős, Golgheloghi (és általa a történelemben megjelenő ember) alakváltozásait mutatja be: a történelemben előforduló legfontosabb szerepeket idézi fel. A jelenetekben az emberi létezés 28