Laki-Lukács László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IV. országos tanácskozása : Miskolc, 1997. július 23-25. (1998)

I. MAGYARSÁG, MAGYAR KULTÚRA ÉS IRODALOM A HATÁRON TÚL. - Dr. Görömbei András: A határon túli magyar irodalom.

vesztő módon, de mégis a legtöbbet ígérte, amit addigi történelme folyamán tapasztalt. Megindították a Bolyai Egyetemet több mint ezer hallgatóval, intézményeket hoztak létre. Tehát az egyik kisebbséget negligálták teljesen, a másik azt remélte, néhány évig legalább, hogy épülhet, hogy jogai lesznek. Történelmi különbözések alakították ki a kulturális különbözés mellett az egyes kultúrák egyéni arculatát. Ha a csehszlovákiai magyar irodalom újabb évtizedeire gondolok, akkor a most 100 éve született Fábry Zoltán ideális elképzelése, a vox humána, a minden körülmények között emberséges hang programja mellett az ötvenes, hatvanas években felnövő nemzedék néhány tagjára hívnám fel a figyelmüket. Mindenekelőtt Dobos Lászlóra, aki regénytrilógiában a felvidéki magyarságnak az egész történelmét föltárta, művészi értékkel. Ő ragadta meg azt a földönfutás-sorsot, azt a kisebbségi történelemből következő helyzetet és karaktert, amelyik sohasem tud igazán otthonra találni, mert a változó országhatárok között küzd, földönfutóként keresi a boldogulást, és ez a kisebbségi személyiség Dobos László regénytrilógiájában is eljut Sütő András, Gáli Ernő gondolatáig, a sajátosság méltóságához, ahhoz, hogy Dobos László regényében, az Egy szál ingben címűben, a Földönfutók után a hős elmondja azt, hogy elegem van a bakatörténelemből, elegem van abból, hogy mindig mások irányítanak. Magam szeretném alakítani a sorsomat. Az egész felvidéki magyar küzdelem szólal meg tehát Dobos László regényeiben. Duba Gyula novelláiban, regényeiben és Vajúdó parasztvilág című szociográfiai regényében szintén a szlovákiai magyar modellt látjuk, azt a személyiséget, aki paraszti életkörülmények közül kerül értelmiségi pályára, homogén magyar közegből szlovák közegbe. Olyan sokféle váltást kell átélnie, hogy mindörökre harmadik helyezettnek, kisebbrendűnek érzi magát, és ezzel a kisebbrendűségi érzéssel küzd. Mikor egyszer az Irodalmi Szemle körkérdést intézett a szlovákiai magyar olvasókhoz, hogy milyen három művet emelnének ki a szlovákiai magyar irodalomból, akkor egy mérnök azt válaszolta, hogy Tőzsér Árpád Kettős űrben című verseskötetét, Duba Gyula Szabadesés című regényét, Dobos László Földönfutók című regényét választaná, azért, mert a kettős űrbe dobott földönfutók sorsa a szabadesés. Tehát ebben a három könyvben együtt látja azt a sorsképletet. Nos, Tőzsér Árpád kemény karakterű versei az utóbbi évtizedekben a közép-európai magyarság, kelet-közép-európai magyarság és más népek rokon sorsára is rávilágítanak, amikor a Mittel úr ciklusában ezt a közép-közöttes állapotot ragadja meg. Tehát a szlovákiai magyar sorskérdéseket kitágítja a kelet-közép-európai bizonytalanságok számbavételére is. A szlovákiai magyar irodalomban Gál Sándor kissé érzelemmel telített versei szintén a szlovákiai magyarság sorskérdéseiből emelkednek föl, hiszen hangsúlyoznom kell, hogy a kisebbségi állapotban nemcsak a nyelv, hanem az egész történelmi emlékezet, a történelem is, de a magyar nemzeti hagyományok is veszélyben vannak, és Gál Sándor drámai hangú versei ezt a veszélytudatot ébresztik védelmi céllal. Tehát amikor Homok című versében például számba veszi a kassai dóm kőkriptáját, Hibbe Balassi-csúcsát, Borsi szülőszobáját, Szklabonyát, Sztregovát, Komáromot, Stósz fenyőmagányát, akkor mind-mind a veszendőségre ítélt hagyományokat próbálja éltetni, azoknak a fontosságára figyelmeztetni. Ugyanezt teszi, amikor Családi krónika című híres novellájában annak jár utána, hogyan lehet az, hogy egy István Szűcs nevű férfi már egyetlen szót sem tud magyarul, és a nyomozás során deríti ki ezt a kisebbségi sorsot, amelyik a személyiséget önmagából is kifordította, szétszóródásra ítélte. Meggyőződésem, hogy az egyes kisebbségi irodalmak akkor hoznak igazán jelentős értéket a magyar irodalomba is, ha ezeket a legbelsőbb sorsproblémáikat ragadják meg. A hely16