Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)
I. A HELYISMERETI, TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI MONOGRÁFIÁK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETKUTATÁSBAN - Körmendi Géza: A Komárom-Esztergom megyei monográfiák.
A továbbiakban néhány apróbb, a szövegben maradt hibára hívjuk fel a figyelmet. A fordító Albert király halálának évét javítja, de a hat sorral alább levő postumus László születési éve 1420. február 22-ével bentmaradt a szövegben. A 65. oldalon Keresztelő Szent János neve után kérdőjel szerepel. Pedig az helyes, mert az ó-magyarban őt hívták Szent Ivánnak. Az égtájak meghatározásában Bél Mátyás sokszor téved. A fordító igyekezett ezeket javítani, de azért ott maradt, hogy Almástól Neszmély délre van. Még egy, szinte értelmetlen település név, Satua puszta magyarázat nélküli benthagyására hívjuk fel a figyelmet. A Somló-hegy alatti települést ugyanis Sártványnak hívták. (Komárom megye földrajzi nevei. 1985. 25/176 és 27/73.) Bél Mátyás Komárom vármegye történetét szorgos gyűjtőmunkával, tudományos alapossággal írta meg. Az már más kérdés, hogy az idő múlásával egyre kevesebbszer idézik majd tudományos munkákban. A monográfia lefordítása megmentette a művet a végső pusztulástól, és az utókor számára magyar nyelven mindenkor olvashatóvá tette. A Csallóközi Kiskönyvtárban 1996-ban változatlan szöveggel a Kalligram Könyvkiadó jelentette meg. Sajtó alá rendezte, a névmutatót átdolgozta, és a könyvet szerkesztette Koncsol László. Ez alkalommal talán szerencsés lett volna forráselemzéssel, magyarázatokkal, bőséges jegyzet-apparátussal ellátni Bél Mátyás könyvét. Időben a következő monográfia Fényes Elek: Komárom vármegye leírása. Pest, 1848 és Esztergom vármegye leírása. Pest, 1859. Komárom vármegyét a Csallóközi Kiskönyvtár sorozatban is megjelent 1994-ben. A két vármegyei kötet megjelenésének előzménye az volt, hogy Fényes Elek megkereste a szolgabírókat, levéltárosokat, lelkészeket, gyárosokat, gazdatiszteket és a tudománykedvelő férfiakat adatok szolgáltatására. A felszólításra oly bőséges mennyiségű adat érkezett, melyekből megkezdhette nagy vállalkozását, a megyék történetének megírását. Elsőként Komárom vármegyét jelentette meg 1848-ban. A két megye legtöbb településénél a birtokosok változását az 1500-as évek elejéig vezette vissza. Ez abban az időben nagyon fontos volt, hiszen megmutatta, hogy melyik család, milyen jogon birtokolta a falut és annak határát. Ha az 1869-es első népszámlálás adataival összevetjük Fényes Elek népességre vonatkozó közlését, akkor az egyik községnél fogyást (pl. Agostyán 487-480), a másiknál gyarapodást (pl. Kocs 2770-2966) tapasztalunk. Ez reálisnak mondható. Csupán Tatánál jelentkezik nagyobb eltérés. Ugyanis 1848-ban 12 581 főt számláltak, ami 1869-re 9 855-re esett vissza. Tata népessége 1941-re érte csak el a 12 328 főt. A nagyarányú fogyás indokolható az 1866. évi nagy kolerajárvánnyal és elköltözéssel. Fényes Elek müvének forrásértéke vitathatatlan. Mind demográfiai, mind egyéb adatait az 1860-as évektől megjelenő monográfiák felhasználták. Olyan települések, ahol csak az 1970-es évektől írták meg történetüket (pl. Kisbér, Tát, Tatabánya), minden esetben visszanyúltak Fényes Elek munkájához. Az 1600-tól 1848-ig terjedő, majd 150 év legmegbízhatóbb adatait találjuk nála. Első olyan munka, amelyik részletesen kitért a természeti viszonyok mellett a települések közigazgatására, a lakók számára, vallására, a határ nagyságára, a jobbágyok és a zsellérek voltára, az iparosokra, közlekedésre, iskolára, kórházra, börtönre. Az általa kért és ellenőrzött adatokra támaszkodott, nem idézte sem Bonfinii, sem Istvánfjy Miklósi. Ezért maradt a munkája tárgyilagos és megbízható. Az 1907-ben megjelenő Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város című monográfiát Borovszky Samu szerkesztette. Az előszót Darányi Ignác földművelésügyi miniszter írta hozzá. A felhívásra beküldött anyagot egyéni gyűjtéssel kiegészítve, és a kötet megjelenéséig kiadott 30
