Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

I. A HELYISMERETI, TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI MONOGRÁFIÁK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETKUTATÁSBAN - Varga Gyula: A Hajdú-Bihar megyei településmonográfiák (1960-1994).

minológiákhoz, de a tanulmányok többsége a korszak tudományos színvonalán áll. Különösen a fent jelzett Szabó István-féle „debreceni iskola" követői mindig elsősorban a szakmai szempontokat igyekeztek érvényesíteni, így nagy részben sikerült megóvni a köteteket a kor dogmatikus elvárásaitól. Legfeljebb egy-egy előszó-, vagy jelenkori fejezet megírásánál kellett teret adni nem szakemberek szerepeltetésének. A szerkesztőknek olykor harcot kellett folytatni a helyi megrendelőkkel, akik általában a szakíróknál jobban ragaszkodtak a napi politikai sémák alkalmazásához. Legtöbb helyi megrendelő túlzott arányokat követelt volna a legújabb kori fejezetek számára. (Ez Hajdúböszörményben a legtöbb: 25 %. Más kötetekben 5-10 % körül van.) A Hajdúnánás kötet szerkesztője ezt a kényes kérdést úgy oldotta meg, hogy egy jól megfogalmazott esszé-szerű fejezetben mondatta el a legújabb kori eseményeket (Bakó Endre kitűnően sikerült munkája). Berettyóújfalu történetében egy legújabb kori eseményvázlatot szerkesztettünk (Héthy Zoltán). A politikai elvárásokkal szemben az egyes szerkesztők nem egyforma mértékben tanúsítottak rezisztenciát, de abban közös az egyetértés valamennyi monográfiában, hogy az „alap" cikkek írói majdnem minden esetben a téma legkiválóbb művelői. Ennek megfelelően a fent említett tanácskozás során lényegében egyetlen szigorúan vett szakmai kifogás sem merült fel. Annál elgondolkoztatóbb az a tény, hogy az egyes kötetek szerkesztői nem törekedtek arra, hogy egységes elvet kövessenek. A később megjelent munkák legtöbbször nem követték az elődök szisztémáját, hanem mindig önállóan konstruálták meg a kötetüket. Ebben minden bizonynyal a helyi sajátosságok figyelembevétele is tükröződik (pl. más szempontok jelentkeznek egy hajdú városban, mint egy kisebb faluban), de a szerkesztők egyénisége, sajátos látásmódja is megmutatkozik. A változatosság már a címekben is megfigyelhető: Hajdúhadház „múltja és jelene", Hajdúdorog, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Polgár, Berettyóújfalu, Vámospércs „története", Hajdúszoboszló „monográfiája", Báránd, Bakonszeg, Biharnagybajom „története és néprajza". De a címtől függetlenül a szerzők hol lazább, hol kötöttebb tematikát valósítanak meg. Némely mű így szinte tanulmánykötetnek fogható fel, mivel az egyes tanulmányok között alig van logikai kapcsolat. (Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló) Mások jobban ragaszkodnak a szerkezeti egységhez, s kevésbé tűrnek meg az egységből „kilógó" tanulmányokat. (Hajdúnánás, Berettyóújfalu, Báránd) A szerkesztői szigorúság az egyes tanulmányok egybehangolásában is különböző. Hajdúnánás, Berettyóújfalu szerkesztői a kötetek egysége érdekében szükség szerint beavatkoztak az egyes tanulmányok szövegezésébe is, míg mások ezt nem tették, így néha ismétlődések, sőt némi ellentmondások is bentmaradhattak a kötetekben. A kizárólag „történet"-re specializálódó kötetek is különbözőek pl. aszerint, hogy mikortól kezdik a történeti folyamat kutatását. Legtöbb kötetünk tartalmaz pl. régészeti fejezeteket, (M. Nepper Ibolya, Sz. Máthé Márta, Mesterházy Károly, Módy György munkái), de néhány kötet megelégszik azzal, hogy a helység történetét a feltételezett megtelepedéstől kezdi (Hajdúnánás, Bakonszeg, Vámospércs). A régészeti fejezetek természetesen olyan problémát vetnek fel, hogy a mai település környékén fellelhető régészeti emlékek nem feltétlenül köthetők a jelen településhez, tehát ezek vizsgálata csakis tágabb értelmezésben végezhető el. A történelmi szemlélet abban megegyezik, hogy a fő fejezetek nagyjában a megszokott történelmi kronológiát követik (középkor, a török hódoltság kora, a XVIII-XIX. és a XX. század, természetesen figyelemmel a helyi adottságokra, mint pl. a hajdúk letelepítése stb.). A korábbi kötetek nagyobb, a későbbiek kevesebb hangsúlyt adnak a forradalmi, munkásmozgalmi esemé25