Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)
III. NAP - Dóka Klára: A XVIII-XIX. századi kéziratos térképek forrásértéke
térképek jórészét (a hozzájuk tartozó nyilvántartásokkal együtt) megsemmisítették. Ahol fennmaradtak, a kutatásban haszonnal forgathatók. Az osztrák mérnökök által készített rajzok pontosak, azonban a szépen kidolgozott úrbéri vagy vízrajzi térképekhez képest csak vázlatok. Általában nem az egész falvak határát ábrázolták, hanem csak egyes birtokokat, vagy ezeken belül művelési ágakat. Legsikerültebbek az erdők rajzai. A nem színezett térképeken szerepelnek a folyók, mocsarak, utak, helységek, hangsúlyozottan a mérési pontok és területadatok. Példánk £Ű/7 vonJusti által, a Pandúr-szigetről készült térkép, melyen a Duna-ágak rajza különösen érdekes (26. sz. melléklet). Mint ismeretes a polgári forradalom egyik vívmánya volt a közteherviselés bevezetése, az adózási kiváltságok megszüntetése. Hogy a törvény hatályba léphessen, végre kellett hajtani a XVIII. században sikertelen munkát, az ország kataszteri felmérését. 1853-ig csak részleges mérés folyt. Régi térképek felhasználásával illetve bemondás, becslés alapján ideiglenes katasztert létesítettek, melynek során rendszeresítették a telekkönyveket, birtokíveket, a földek osztályba sorolásának jegyzőkönyveit. Hogy a nagy mennyiségű, gyakorta változó dokumentum áttekinthető legyen, több példányban egyszerű térképeket készítettek, melyek csak az adózás szempontjából legfontosabb adatokat (a tulajdonos neve, a terület nagysága, a művelési ág) tartalmazták. A pénzügyigazgatóságnak, községnek, uradalomnak megküldött dokumentumokat konkretuális térképeknek, illetve kataszteri krokiknak nevezték (27. sz. melléklet). A rendszeres munkálatok 1853-ban háromszögeléssel kezdődtek el, majd 1856-tól készültek az állandó kataszter térképlapjai. Ezekhez szintén telekkönyvek tartoztak, melyek vezetését 1855-től többször szabályozták. 1894-től a munkálatokat kataszter felmérésnek, 1918-tól állami földmérésnek nevezték. A végrehajtást a pénzügyminisztériumnak alárendelt szervezet végezte, a keletkezett térképek régebbi példányai rendszerint helységenként csoportosítva - jórészt a levéltárakban és a könyvtárakban vannak. Belőlük a települések teljes határa megismerhető: a birtokosok neve, a művelési ágak, a parcellák beosztása stb. A kataszteri térképlapokat sokszorosították, és azokból az Állami Nyomda térképészeti osztálya igény szerint hiteles másolatokat adott. E térképek szolgáltak alapul a vízszabályozási, területrendezési tervekhez, sőt gyakori volt felhasználásuk mezőgazdasági térképek céljaira is. Megjelenésük döntő változást hozott a térképészetben, hiszen dokumentumokkal a legjobban rajzoló megyei vagy uradalmi mérnökök sem tudtak versenyezni. A kataszteri rajzokat vették alapul a mezőgazdaság sajátos ágánál, az erdőgazdálkodásban is. A célirányos erdőművelést, az erdőterületek nyüvántartását, a vágások beosztását már Mária Terézia előírta. Az első korszerű erdőtérképeket a kamara mérnökei készítették, akik munkájukhoz a II. József-kori katasztert vették alapul. Sok erdőtérképet rajzoltak a kamarai birtokon kívül, a különféle okból kezelésükbe került egyházi területekről. Példa erre a II. József által feloszlatott bencés rend 1797-ben készült kistarjáni erdőtérképe, melyet Preuszl er Antal kamarai erdőmester készített (28. sz. melléklet). 87
