Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Dóka Klára: A XVIII-XIX. századi kéziratos térképek forrásértéke

A rendezés végrehajtása utáni úrbéri térképeket általában az uradalmak mérnökei készítették, és az ő feladatuk volt a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáról rendelkező 1853. évi császári pátens műszaki részének bonyolítása is. Mint ismeretes, a rendelkezés kötelezően előírta a volt úrbéres és uradalmi területek elkülönítését a legelők, erdők és a telki állományhoz nem tartozó bérelt és egyéb földek vonatkozásában. Az elkülönítés peres eljárással ment végbe, melynek során a mérnökök egy-egy faluról több térképet is készítettek. Először lerajzolták az eredeti állapotot, melyhez a korábbi úrbéri térképeket felhasználták. Ezt követően elkészült a szabályozási terv, mely már tartalmazta a javasolt új birtokhatárokat, és az egyezség alapja lett. Amikor a per lezárult, kimérték a földeket, és a végleges állapotot szintén térképen ábrázolták. E rajzot az úrbéri törvényszék megbízott mérnöke minden esetben hitelesítette, majd az eredményeket telekkönyvben rögzítették. A szabályozási terv szép példája az ormánysági Kemse határának rajza, mely még az 1836. évi törvény értelmében 1845-ben készült. Szerzője Gyenes János, a pécsi káptalani uradalom mérnöke (22. sz. melléklet). A végleges állapotot mutatja Szegedi Péter uradalmi mérnök Garamkövesdet ábrázoló térképe (birtokos az esztergomi érsek). Látható rajta a település utcahálózata, a községi erdő, a parcellákra osztott szántó és a rét, a volt úrbéresek legelője, és a határ külső részén az uradalmi birtok (23. sz. melléklet). A régebbi történetírásban az uradalom ilyen elhelyezkedéséről azt írták, hogy körbevette és fojtogatta a paraszti gazdaságokat. Azonban e határmegosztásnak volt egy gyakorlati haszna is: ha a birtok egymás melletti falvakban feküdt, lehetőség volt közös birtoktest kialakítására, ami a racionális uradalmi és községi gazdálkodásnak egyaránt feltétele volt. Az esztergomi érsekség szálkai kerületének térképe jól mutatja, hogy a kövesdi uradalmi taghoz a bajtai és lelédi birtokrészek (erdők) is csatlakoztak (24. sz. melléklet). Az úrbéri térképek készítői gondot fordítottak a belterület részletesebb ábrázolására, így az új állapotot tükröző rajzokhoz rendszerint ennek kinagyított térképét csatolták. Gyakran készültek osztozkodás után az uradalmi birtokról önálló térképlapok, melyek között a puszták rajzai a legfontosabbak. A mintagazdaságokká fejlődő uradalmak ábrázolásai máig is érvényes tanulságokkal részletesen bemutatják a földhasznosítás módjait, a táblák beosztását, a vetésforgót, a termesztett növények fajtáit, és érdekes a majorokban folyó építkezések vizsgálata is (pl. Csém puszta térképe, 25. sz. melléklet). A helytörténeti források bemutatását az országos felmérésekkel zárjuk, melyek vonatkozó lapjai nem elhanyagolhatók a kutatásban. Külön értéküket adja, hogy azonos elvek szerint készültek, így alkalmasak a különböző területek összehasonlítására. Először a kataszteri felmérésekről szólunk, melyeket az általunk vizsgált időszakban, a XVIII-XIX. században háromszor hajtottak végre. Magyarországon az első ilyen munkálatra az 1780-as években került sor. Mivel II. József alig titkolt célja a nemesi adómentesség megszüntetése volt, a mérések sok nehézségbe ütköztek, és a keletkezett 86