Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Dóka Klára: A XVIII-XIX. századi kéziratos térképek forrásértéke

A határvonalak rögzítésére a birtokosok közül elsősorban a kamara és az egyház törekedett. A térképek részletesen ábrázolják a határvonalakat, határjeleket, a rajtuk átvezető utakat, a vitatott területeket. A határperek tartozékaként is funkcionáló rajzok szerzői viszonylag kevés gondot tudtak ugyanakkor fordítani a határvonalaktól távolabb eső településekre, azok tartozékaira. Szép példája a határ térképeknek Szentendre kamarai mezőváros Ruttkay Mihály által készített rajza, melyet a határjelek részletes leírása egészít ki. A térképet Ballá Antal, Pest megyei mérnök rajzolta át. (6. sz. melléklet) A határtérképek hitelesítéséhez egyébként mindig szükség volt a megyei mérnökökre. Még olyan esetben is, ahol birtokok elkülönítéséről, puszták tulajdonjogáról volt szó. A Batthyány uradalom és a kalocsai érsekség például évtizedekig vitatkozott Borota, Rém - illetve Nádudvar határán az 1760-1790-es években, ahol a tét az értékes Hild puszta volt. Karpe Mihály kamarai mérnök térképét a vármegye láttamozta, sőt az érsekség számára Ballá Antal maga is rajzolt határtérképeket. (7. sz. melléklet) Abda és Győr határvitáját az 1750-es, 1760-as években egy sor kiváló mérnök (Fabricius, Böhm Ferenc, Fries András) ábrázolta térképén. A kérdéses terület részben a város, részben a győri káptalan tulajdonát képezte, melynek művelési ágait a rajzok szemléletesen mutatják. (8. sz. melléklet) Már a török utáni újjátelepüléstől fontosak voltak a szinte napjainkig készülő település-térképek. A koraiak egy része szabályosan rendezett faluhelyet ábrázol, ahová külön telepítési akcióval költöztették a lakókat. A XVIII. század első évtizedeiben különösen a kamarai birtokon volt sok az újonnan telepített község, de sor kerülhetett áttelepítésekre a későbbiek során is. Az egyik fő ok a folyók időnkénti áradása volt, ami miatt elsősorban a Pest alatti Duna-szakaszon élők változtattak helyet (például Kákony és Pandúr lakói az újonnan létesített Bajaszentistvánra, a lakiak a géderi dombra, a szeremleiek a Duna-ág másik partjára költöztek). Az új falvakat szabályos alaprajzzal alakították ki. Példát mutat erre a kalocsai érsek birtokáról Sükösd térképe is, mely a Duna közeléből az Őrjeg melletti magaslatra települt községet ábrázolja. (9. sz. melléklet) A települések belterületéről készült térképek tartalmilag sokféle szempont szerint vizsgálhatók. Ilyen például a - várak szerepe, azok védelmi jellegének megszűnése - az egyházak, közösségi területek elhelyezkedése - az önkormányzati épületek településformáló szerepe - az uradalmi központok, kamarai épületek helye - a gazdasági élet központjainak (piacok, vásárhelyek) kiépülése. Érdekes kérdés a várak szerepe a XVIII. század első felében. Mint ismeretes, az erődítmények egy része elpusztult a török ellenes harcokban, illetve a Rákóczi-szabadságharc idején. A szétlőtt vagy felrobbantott várak, melyek körül nem alakult ki palánk, nem váltak településfejlesztő tényezőkké. A későbbi térképeken legfeljebb ezek 81