Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Dóka Klára: A XVIII-XIX. századi kéziratos térképek forrásértéke

kert, Csigekert, Vénkert stb.). Gyulán, ahol a városkörnyéki legelők irányába történt a fejlődés, az egymással hegyesszöget bezáró utcák (az egykori marhahajtó utak) hálózata őrizte meg a korábbi földhasznosítás emlékét. Előfordult az is, hogy halmaztelepülésnél a városba vezető utak mentén, kezdetben a fogadók, postaállomások mellett mérték ki az új telkeket, ahogy ezt Székesfehérvár idézett térképén is láttuk (vö. 12. sz. melléklet). A soros elrendezésű és halmaz településekre mutat példát Szántó és Tállya kamarai mezővárosok térképe. A Szerencsi patak völgyében lévő soros elrendezésű Szántót két oldalról hegyek veszik körül. A falun vezet keresztül az országút, a völgy középvonalán haladó főutcával párhuzamosan nyitották meg a második utcát, melynek egyik oldalán szinte mindenütt csak fő-utcai kertek, másikon pedig az új házak vannak. Tállyát észak és kelet felől határolják a dombok, déli és nyugati oldalán mezőgazdasági területek találhatók. A hegyek lábánál épült halmaztelepülésen fontos út nem vezet keresztül, az utcák rajza szabálytalan, a XVIII. századi helység nyilván kisebb magból fejlődött ki (14-15. sz. melléklet). A belterület térképek alapján az is megállapítható, hogyan történt a nem háztelek jelegű terek elosztása az önkormányzatok, egyházak, a gazdasági élet képviselői és a földesurak között. A felekezetek arányának megfelelően a helységek fő temploma a központban, legtöbbször kisebb-nagyobb magaslaton épült, míg a kevesebb lelket számláló felekezetek istentiszteleti helyei a külső részekre szorultak. Itt épültek a katolikus szerzetes templomok is. A templom mellett állt hagyományosan a plébánia vagy paróchia, az iskola, a tanító vagy kántor háza. A XVIII. század utolsó harmadáig sokhelyütt a templom körül temetkeztek, azonban Mária Terézia egészségügyi szempontból elrendelte a temetők kitelepítését. Rendszerint a települések központjában kaptak helyet az önkormányzattal kapcsolatos épületek. Ha új városházát, megyeházát vagy főtemplomot építettek valamely városban, környékén rövidesen új központ szerveződött. Nem mondható ugyanez el az uradalmi létesítményekről. A birtokközpontként funkcionáló mezővárosokban ugyan épültek díszes kastélyok (pl. Óbudán, Gödöllőn, Martonvásáron, Hatvanban), de a kúriák, udvarházak zöme a városok zajától távol volt. A majorok, a kapcsolódó tiszti és gazdasági létesítmények a települések szélére épültek azon gyakorlati céllal, hogy az 1848-ig robotban művelt mezőgazdasági területeket felügyelet érdekében jobban megközelíthessék. A kamarai funkciók ellátásával kapcsolatos épületeket, só- és harmincadhivatalokat, vámházakat az utak, folyami átkelőhelyek mellett emelték, ahol a megfelelő infrastruktúra biztosítva volt. A településekről készült térképeken nagy gonddal ábrázolták a gazdasági élettel öszszefüggő piacokat, vásártereket, melyek helyét szintén elsődlegesen a forgalmi adottságok határozták meg. Előfordult, hogy a városba vezető utak a vár alatt keletkezett széles téren találkoztak, ahol volt hely vásárok tartására (pl. Nagyvárad). Voltak vásárterek a folyók partján (pl. Győrben, Baján), és a soros elrendezésű településeknél a vá83