Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Dóka Klára: A XVIII-XIX. századi kéziratos térképek forrásértéke

DÓKA KLÁRA A XVin-XIX. SZÁZADI KÉZIRATOS TÉRKÉPEK FORRÁSÉRTÉKE A térképek a történetírásban használt szempontjából háromféle szerepet kaphatnak. A modern összefoglalások szerzői kutatásaik főbb eredményeit gyakran saját maguk szerkesztette térképekre vetítik, mely mondanivalójuk szemléletes alátámasztására szolgál. A korabeli, gyakran szép kivitelű térképeknél találkozunk olyan, nem helyeselhető gyakorlattal, hogy e dokumentumok csak illusztrációk egy-egy dolgozathoz, melyeket jó esetben egy-egy hivatkozás kapcsol hozzá a főszöveghez. A szerzők egyre nagyobb része vállalkozik azonban arra, hogy rajzos dokumentumokat megszólaltasson, amihez fantáziára, jó megfigyelőképességre, a térképek keletkezési körülményeinek, és ezzel együtt tartalmának alapos ismeretére van szükség. A korai, ismert térképek elsősorban katonai célokat szolgáltak, és így leginkább az úthálózatot és vízrajzot jelölték. Mindkettő lényeges volt a hadvonulások szempontjából. A XVII. századtól a várháborúk korában az erődítések építése miatt egyre nagyobb szerepet kapott a domborzat többé-kevésbé szemléletes ábrázolása. Magyarországi vonatkozásban a XVni. század elejétől a térképek egyre differenciáltabb igényeket elégítettek ki: a katonai szempontok mellett fontosak voltak a tájékozódás céljából készült térképek, és az előbbieknél lényegesen nagyobb számban találhatók már a különféle gyűjteményekben speciális érdekből (pl. telepítés, vízszabályozás, birtokrendezés stb.) összeállított dokumentumok. Az ábrázolt terület nagysága szerint település, megye, régió, ország, világrész stb. térképekről szoktunk beszélni, a kivitel technikája alapján pedig kéziratos és valamilyen módon sokszorosított, nyomtatott térképekről. A kettő között nem húzódik éles határ, mivel a XIX. század második felében a különféle céllal készült ábrázolások alapjai gyakran a nyomtatott vagy litografált munkatérképek voltak. A XVII. század elejétől nyomdai kivitelben elsősorban a nagyobb területeket ábrázoló ország és vüágtérképek jelentek meg mind nagyobb számban, külföldi nyomdák közreműködésével. Ezek Magyarországra vonatkozó, egyébként érdekes lapjai a helytörténetírásban kisebb szerepet játszanak. Fontosabbak a XVIII. század közepétől megjelent megyetérképek, azonban témánk szempontjából egyértelműen a kisebb tájegységet ábrázoló rajzok lényegesek elsősorban. Mivel a nyomtatott és kéziratos térképek közt sok az átfedés, vitatott kérdés a szakmában a térképek gyűjtőterületi hovatartozása. Az egyes darabok a gyakorlatban a könyvtárakban és a levéltárakban egyaránt előfordulnak. A probléma részletes tárgyalása messze vezetne eredeti célkitűzéseinktől, ezért ettől eltekintve csak a helytörténetírás számára fontos, jellemző térképekről próbálunk rövid áttekintést adni. Az egyszerűség kedvéért a térképek korából, azok geneziséből, keletkezési körülményeikből indulunk ki. 79