Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)
III. NAP - Helyismereti szekció - Dr. Horváth József: A XVI-XVIII. századi győri könyvkultúra kutatásainak tapasztalatai
Közös jellemzőjük e forrásoknak a szűkszavúság: többnyire csak utalnak arra, hogy könyveik vannak, de azokról közelebbit ritkán tudunk meg. Ez utóbbi kivételek között említhetjük a jómódú kereskedő Oppaka Györgyöt, akinek 1640-ben felvett inventáriuma két műről tudósít: „egy öreg könyv de jure etjustitia" ill. „Ismét egy könyv phisicorum liber" - ahogy a leltár készítői felvették. Bandy György sajkás hadnagy 1633-ban egy kalendáriumról rendelkezik, míg a többiek csak általánosságban utalnak, így a további két „civil" közül az 1625-ben testáló Buday Márton könyveit az executoroknak hagyja, míg a „tudós képíró"-nak mondott Ravasz János 1644-ben így rendelkezik: „... a mi könyveim vannak, hagyom az fiamnak". Érdekesnek tartjuk azt is megemlíteni, hogy e 9 forrás közül 7 a XVII. század első felében keletkezett, a további kettő pedig az 1650-es években - azaz a század utolsó négy évtizedéből fennmaradt háromszáznál több végrendeletben egyetlen könyves adatot sem leltünk. Nem érdektelen egy pillantást vetni arra: a testálok mely rétegei hiányoznak teljességgel a könyvtulajdonosok közül? Itt csak egyetlen jelenségre hívnánk fel a figyelmet: a végrendelkezők között több „deák" is található - közülük ugyanúgy nem tesz senki könyvről említést, ahogy a város egykori vezetői közül sem! Pedig vannak közöttük külföldön tanult személyek is, valamint olyanok, akiknek feltételezhetően volt könyve. Ez utóbbira egyetlen példát említenénk. Vásárhelyi Judit kutatásaiból tudjuk, hogy Bonfini ,Jlerum Ungaricarum Decades"-ének 1581. évi kiadásából van egy olyan példány a székesegyházi könyvtár állományában, melyben possessor-bejegyzésként „Franci sei Ketheli, 1625." szerepel. Az említett személy azonos lehet az 1625-ben elhalt Kétheti Pál győri főbíró Ferenc nevű fiával: ez esetben e könyv apja halálakor kerülhetett Ferenchez, aki abba nevét az évszámmal együtt azonnal be is jegyezte. Ezt valószínűnek tarthatjuk annak ellenére, hogy Ketheli Pál testamentumában nem rendelkezik könyvről! Két tapasztalatunkra szeretnénk még röviden utalni a XVII. századi Győr könyvkultúrájával kapcsolatosan. Az egyik a deákok által külföldről behozott könyvek lehetősége: erre Vásárhelyi Judit is hoz példákat, melyeket saját possessor-kutatásaink is megerősítenek. Egyetlen példát említve: a székesegyházi könyvtár állományában fennmaradt egy könyv, melyet bejegyzése szerint Tarródi János győri kanonok vásárolt 1702-ben Bécsben; a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban őrzött Miikovics-Zámory gyűjteményben két olyan könyvet is találtam, melyben az ő possessor-be jegyzése szerepel: Paolo Segneri egyik munkáját 1687-ben Velencében, míg Antoni Vieira prédikációit 1691-ben Rómában vásárolta! A másik: adataink vannak arra, hogy az említett sajkás hadnagy mellett más katonák is bírtak könyvvel: a Vásárhelyi Judit által fellelt egyetlen nem egyházi possessor egy Erasmus Eyczyng nevű Győrött állomásozó német kapitány volt, míg magam az OSZK állományában találtam egy 1560-ban Frankfurt am Main-ban megjelent bibliai témájú könyvet, mely a benne található bejegyzés szerint 1615-ben Johann Georg Gattenmayr győri kapitány tulajdonában volt. A számos jeles személy által készített, könyvhagyaték nélküli végrendeletet látva felmerül bennünk a kérdés: említésre kerültek-e a könyvek a végrendeletekben? Való75
