Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Miklós Jolánta: A Juhász Gyula kéziratok feldolgozásának problémáiról

Mint már előbb említettem, a gyűjtemény első rendszerezője Kilényi volt, aki jó kézirattáros érzékkel igyekezett az anyag rétegződését helyesen kezelni, az egynemű dokumentumokat együtt tartani a tárolásra használt doszárokon belül. A korabeli sajtóban megjelent kritikák kivágatait utólag gondosan keltezte, esetleg magyarázatot fűzött hozzá, ami nagyban megkönnyítette a kutató munkáját a későbbiek során. Nagyon sok kéziratos másolatot készített a korabeli lapokban megjelent versekről, prózai írásokról, pontosan utalva azok megjelenési helyére, idejére. A későbbiekben, a kritikai kiadás céljaira Dr. Péter László elvégezte a háború után töredékeiben megmaradt anyag alaprendezését, elkülönítette az egyes dokumentumcsoportokat, szakszerűen rendezte a levelestárat palliumokba, és az erre a célra készült lapos dobozokba. Sajnos, a gyűjtemény rendezése ebben a stádiumban megrekedt, nem került sor az egyes darabok állományba vételére, nem készült semmiféle leírás a kéziratokról, olyan, amelyből katalógust lehetett volna építeni. A hagyaték értéke mindig is ismert volt a szakközönség előtt, mindig is használták a kutatók, de a sok mozgatás nyilvántartási szám nélkül azt eredményezte, hogy a belső rend fölborult, a tanulmányozott dokumentumok sok esetben nem a megfelelő kötegbe (doboz) kerültek vissza. A fond egyéni kezelése azonban azt igényli, hogy az egységben őrzött anyag logikus, a kutató számára a legmegfelelőbb rendben kerüljön elhelyezésre és leírásra. Jelen sorok írójának jutott az a feladat, hogy az anyag természetének leginkább megfelelő szakrendet dolgozzon ki. Rétegeinek megfelelően a hagyaték rendezésének vázlata: 1. Művek (műfaj szerinti csoportosításban) 2. Levelezés 3. Életrajzi anyag 4. A fondképző személyére vonatkozó vegyes anyag (újságkivágatok, tanulmányok, kritikák, hozzá írt versek, rajzok, fényképek) 5. Idegen kéziratok a fondban A fond első témaköre a saját művek csoportja, műfajok szerinti csoportosításban. Ezen belül találunk verses és prózai műveket, azaz azok kéziratos, előszövegnek minősülő változatokat: autográf kéziratokat, gépiratot autográf javításokkal, már kinyomtatott, de tovább javított kivágatokat. Találunk itt autográf rögtönzést emlékkönyv lapjain, különálló lapon a költő által letisztázva, vagy apró cédulára írt verstöredéket. Nagy részük eloszöveg: a sok változtatás, javítás, kihúzás és újrakezdés, címváltoztatás betekintést nyújt a költő műhelytitkaiba. Ugyanaz a műgond figyelhető meg valamenynyi kéziraton. Példaként említhetném A z önarckép. Vincent van Gogh levele testvéréhez című verse kéziratát, melynek hátlapján a vers egy másik variánsa található. A cím fölött a költő önkarikatúrája látható, mely elég gyakori más kéziratain is. A régi bánat... kezdetű vers egy - a költő édesanyjának, Juhász Illésnének szánt - levélfogalmazvány hátlapján van, a vers fölött három önarcképszerű karikatúrával. Panasz című versének kéziratos alapszövege mellett a papírlap bal oldalán ugyanennek javított fogalmazványa Dísztelen ének... címmel olvasható. A verskéziratokat még részben a költő ajándékozta titkárának, részben pedig a különböző helyi és vidéki kiadók nyomdájából, vagy adományként kerültek a gyűjteménybe. 68