Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

II. NAP - Győri Erzsébet: A helyismereti munka korszerűsítési szükségessége a gyűjtőkör meghatározásában

Régi vita tárgya a tárgyidő és a megjelenési idő, mint gyűjtési szempont, valószínű az jár el helyesen, aki mindkettővel számol. A tárgyidőnél semmi esetre sem szabad korlátokat szabni. A tematikai határok megfogalmazásánál sem célszerű korlátokat szabni: a természetföldrajzi, állattani, egészségügyi stb. témával kapcsolatos művek éppúgy szervesülnek adataik révén a gyűjteményben, mint a humaniórákkal kapcsolatos munkák. Itt kellene kitérni a helyi szerzőség kérdésére, örökzöld témánkhoz jó szívvel ajánlom Bényei Miklós: Helyismereti tevékenység a könyvtárakban című, 1994-ben a Bessenyei György Könyvkiadónál megjelent munkáját. A formai határokról szólva a könyvek, évkönyvek, kalendáriumok, iskolai értesítők, almanachok, cím- és névtárak, helységnévtárak, adattárak evidensen a helyismereti gyűjtemény részei, nagy szükség volna a hiányzó évek pótlásaira, a múzeumokkal, levéltárakkal való egyeztetésre és sürgető közös feltárásukra. Korábban a helyi nyomdatermékeknek csak bizonyos része hordozott reveláns információt, mára megváltozott a helyzet, mert kisnyomtatványai és minden egyéb terméke hű tükre egy nyomda működésének, későbbi nyomdatörténeti munkák alapanyagai rejtőznek benne. Főként a városi könyvtáraknak ajánljuk a helyi nyomdák figyelemmel kísérését, ott ugyanis nem igen van előzménye sem a nyomdáknak, sem a gyűjtésnek. A városokban most érdemes széleskörűen értelmezni a teljességgel való gyűjtést, viszonylag rövid időn belül civilszerveződések élettörténete kerülhet birtokunkba, ha figyelemmel kísérjük a nyomdák produktumait. A folyóiratok esetében a cikk-kivágatok gyűjtése megoldatlan, és egyre reménytelenebb a megoldása a növekvő lapok száma és a csökkenő beszerzési keretek miatt. Minden bizonnyal csak a jól szervezett együttműködés segíthet rajtunk, valószínű viszsza kellene térni és új alapokra helyezni Lisztes László javaslatát és kísérletét az 1960as évekből. A másológépek korában nem lehet elmenni e téma mellett szótlanul, ha már nincs pénzünk a különben sem megbízhatóan működő sajtófigyelésre. Minél később kezdünk hozzá a rendszerváltozás évétől megpezsdült folyóiratkiadás feldolgozásához, annál behozhatatlanabbak lesznek a hátrányaink. Külön figyelmet kell fordítanunk a térképek gyűjtésére, s itt nem csupán a nyomdatermékekre gondolok, természetesen munkamegosztással be kellene gyűjteni a szép számmal keletkező kéziratos térképeket is. A munkamegosztást ebben az esetben a levéltárakkal közösen gondolom. Ugyanez a munkamegosztás és megegyezés szükséges a kéziratok gyűjtésénél is. Egyre nagyobb jelentősége van a félig publikált dokumentumoknak, azaz a szürke irodalomnak. Szinte egyetlen szabályzat sem szól róluk, holott többszáz, fontos információt hordozó dokumentumfajta megőrzése volna szükséges. Ilyenek a testületi anyagok, a város költségvetése, az egyes intézményeké, különféle tervezési irányelvek, technológiai kutatások, civil szervezetek éves jelentései, évkönyvei, privatizációs dokumentumok stb. Szabályozásra vár a kép- és hangdokumentumok gyűjtésének megszervezése, állóképek, levelezőlapok, másutt fellelhető ikonográfiái adatok, mozgóképek, videokazetták, hangosújságok, számítógépes adathordozók, multimédiák mind-mind arra valók, hogy a helyről szóló információikkal a gyűjtemény részévé szervesüljenek.