Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - Mezey László Miklós: A magyarságkutatás és a helytörténeti munka kapcsolódási területei.

újjáépítésének stratégiáját. Pedig eszmélkedésünk forrásvidékének patakja, szellemiönismereti gyarapodásunk duzzadó folyója az ezredfordulón el kellene hogy jusson abba a csak nagy munkával kiépíthető torkolatba, amely eléri a világos múlttudat tiszta vizű tengerét, hogy e metaforával éljek. A minden helyen elvégezhető és elvégzendő aprómunka jelentőségét tudatosító Balogh Edgár-i „önösszeszedés" lehet a munkamódszere annak a Kanyar József által életre hívni kívánt mozgalomnak, amely a világ minden táján élő magyar helytörténészeket, helyismereti kutatókat mozgósítaná arra, hogy 1996-ra - a honfoglalás 1100. évfordulójára - hozzák létre regionális történelmi emlékbizottságaikat. Ezek persze nem az ünnepi szónoklatok fórumai lennének, hanem az eddigi helyi eredményeket szisztematikusan betakarító szellemi-szakmai közösségek. Ezek együttese pedig - a Magyarok Világszövetségének égisze alatt - összefoglalhatná fölhalmozott tudását a nemzet egészéről. A részeredmények és publikációk sokaságából fölépülhetne egy hatalmas mű: az az egységes kép, amely példa nélküli módon demonstrálná nemzeti együvé tartozásunkat, múlttudatunk és önazonosságtudatunk újjáépülését, a magyarságnak mindazt a képességét, amellyel méltó módon beléphet majd a XXI. századi nemzetek közösségébe. Szeretném itt és most fölerősíteni Kanyar József fölhívó szavait: „E cél érdekében (...) a nagyvilág nagyon sok tájára szórványként széjjelszóródott magyarságot össze kellene kötni a haza, a szülőföld és a történelem forródrót-hálózatával. (...) A magyarságnak már nem Mohács kell, hanem egységben élő és dolgozó jelen, bíztató holnap és nemzetfenntartó jövendő". Helyismeret és magyarságismeret ebben a magasrendű feladatban, a közös célt szolgáló együttműködésben is egymásra találhat, és haladhatna egy valódi nemzetstratégia kidolgozása felé. 5. Tudomány és érzelem De térjek vissza konkrétabb tennivalóinkhoz, a nagy szellemi összefogás eszméjétől az egyes emberhez és a kis közösségekhez. A legutóbbi esztendők politikai-társadalmi változásai - nem rövid távon persze -vélhetően fölértékelik munkánkat, fokozzák majd az érdeklődést eredményeink iránt. Hiszen a demokrácia - sok más mellett - azt is jelenti, hogy a döntések helyben születnek, megnő a helyi közösségek és kezdeményezéseik szerepe, szóhoz jutnak a helyi fórumokon a lokálpatrióták, akik megjelenítik a helyi értékeket. Az ő munkájuk nemcsak a hely- és magyarságismereti tudás gyarapodásával járna, de talán ahhoz is vezetne, hogy egyre többen lennének azok, akik tudatosan kötődnek szűkebb hazájukhoz, s akikből Sütő András szép szavát kölcsönkérve - „tűzfelelősök" is válhatnak. Csak a folyton gyarapodó számú lokálpatrióták akadályozhatják meg a nemzettudat további fakulását, a múlttudat elsilanyulását. Ők lehetnének - akár hivatásos helytörténészek, akár jószándékú amatőrök, gyűjtők - az elmúlt évtizedek szellemi tabuinak néven nevezői, a tűrő-tiltó kultúrpolitika feledtetői. Ha a professzionális helytörténészeket és a lelkes laikusokat együtt emlegetem, azért teszem, mert egyvalami bizonyosan összefűzi őket: a nemes lokálpatriotizmus. Nyíltan 17