Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[III. NAP]. - Bényei Miklós: A helyismereti dokumentumok gyűjtésének lehetőségei, forrásai és feltárása.

- A helytörténeti publikációk - a könyvtár kiadásában vagy a könyvtárosok által máshol közzétéve - jelentékeny mértékben hozzájárulnak a könyvtár, a könyvtárosok, a könyvtárak társadalmi presztízsének emeléséhez, ma már ritkán használt, de azért most is időszerű kifejezéssel: rangemeléséhez; pl. a levéltárak, múzeumok irányában, az adott város, megye alkotó értelmiségiéinek körében, a pedagógusok között, a fenntartó előtt. S ha mindez - akár csak részben is - igaz, akkor méltán és joggal várható el, hogy e kutató munkának a könyvtáron, könyvtárakon belül is legyen kellő elismertetése, ha úgy tetszik: rangja, becsülete. Szerencsére ez sok helyen így van, de azért ne áltassuk magunkat azzal, hogy mindenütt. A helytörténész könyvtáros számára sokféle lehetőség kínálkozik, amikor témát és műfajt választ. A helytörténet komplex kutatási irány, de éppúgy tagolódik, mint az országos történét: a társadalom-, a gazdaság-, a művelődés-, a mentalitás-, a vallástörténet és egyéb, ennél szűkebb ágazatok mind-mind fellelhetők benne. A helyi adottságoktól (a hely, intézmény múltjának sajátosságai és csomópontjai; a forrásbázis; a téma feltártsága stb.) és a kutató érdeklődésétől függ, hogy mivel foglalkozik. A helytörténeti kutatást végző könyvtárosok számára szép, hálás feladat a hely könyvtári múltjának vagy éppen az adott könyvtár múltjának feltárása. Ez közvetlen érdek és kötelesség is, s ezt tényleg nemigen végzi el más helyettünk, ezzel tartozunk önmagunknak (mármint a könyvtárunknak), ez segíti önismeretünket, netán önbecsülésünket is. A műfaj, a feldolgozás módja is változó: leggyakoribb a tanulmány (monográfia), aztán az ismeretterjesztő közlemény (előadás), ritkább az esszé, speciális változata mindennek az életrajz, egyre sűrűbben előfordul a forráskiadvány. Ide sorolandók a tudományos módszerrel, megalapozottsággal készült kronológiák és más faktográfiai adattárak. S szerintem tudományos produktumnak tekinthető a helyismereti bibliográfiák néhány fajtája is: pl. a sajlóbibliográfia, a helyismereti könyvészet, a helytörténeti szakbibliográfia, az életrajzi bibliográfiák egy része. A könyvtárak helyismereti tevékenységük során akkor is segítik a helytörténeti kutatást, ha maguk abba nem kapcsolódnak be. Hiszen helytörténeti forrásokat őriznek, tárnak fel; kutatási segédleteket, pl. bibliográfiákat, adattárakat készítenek; referenszszolgálatukkal a kutatók rendelkezésére állnak stb. Ennek a közhelyszerű megállapításnak a kapcsán szeretném szóba hozni - mintegy befejezésül -, hogy nem kellene-e feleleveníteni és újragondolni a hetvenes évek elején Kertész Gyula és mások által kezdeményezett, az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központja által felkarolt helyismereti kézikönyv vagy kalauz tervét? Annak idején az ötlet kedvező visszhangot váltott ki, még a megcélzott történészek körében is. Most Vörös Károlyi idézem, 1972-ből: „Könyvtári részről az összes érdekelt szervek bevonásával az utóbbi hónapokban alakult ki egy általános, komplex helytörténeti kutatási 'Guide', útmutató megalkotásának gondolata is: tervei és előzetes információk szerint a tájékoztatás problémáin túl az alapvető módszertani kérdések megválaszolásának is igényével; benyomásaink szerint jó úton haladva, sikeres és a problémák jó részét megoldó vállalkozásnak Ígérkezik" {Valóság, 1972. 2. sz.). Sajnálatos tény: ezen 98