Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[II. NAP]. - Kertész Gyula: A kurrens helyismereti repertorizálás helyzete és perspektívái.

megjelenésűtől a negyedévesig). Ennek a mennyiségnek jó, ha 10 százalékát repertorizálják a kurrens helyismereti bibliográfiák és repertóriumok. Vagyis gyakorlatilag a megyei napilapot és a megyeszékhely, esetleg néhány nagyobb város helyi önkormányzati lapját. Amennyire a ritkán közölt forrásjegyzékekből és a hézagos rövidítés jegyzékekből kideríthető: tudatos törekvés a kisvárosi és községi lapok feltárására csak négy megyei bibliográfia (Baranya, Nógrád, Somogy és Vas megye) esetében állapítható meg. A Vas megyei bibliográfiában régtől megtalálhatók e törekvés csírái, akárcsak az előző évben élt időszaki kiadványok rövid leírásának közlése a kurrens bibliográfia éves mutatójában. A megyei könyvtárak részéről a megyeszékhelyen kívül megjelent lapok mellőzése ugyanolyan hiba, mint országos nemzeti és szakrepertóriumaink részéről a megyei lapok mellőzése. A feldolgozott sajtóforrások száma megyénként/kiadványonként s ezen belül az idő függvényében igen változó. A legutóbbi időkben hozzávetőleg a 60-70 tételtől a 600700 tételig terjed. (Ez utóbbi szám gyakorlatilag azonos a megyei könyvtárakba járó teljes hazai periodikum állománnyal.) Mivel a legtöbb könyvtárba évtizedek óta jár a Sajtófigyelő, ezért nehéz megállapítani, hogy feldolgozott forrásaik közül mennyi az önállóan kézbe vett és mennyi a Sajtófigyelőtől átvett tétel. Érdekes, hogy az országos rádió és tv-műsorok regisztrálását (nyilván a Sajtófigyelő szolgáltatása alapján) csak két könyvtár vette fel programjába, a Baranya Megyei Könyvtár (7) és a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár (23). Ez utóbbi a TV2 regionális adásai mellett 1992-től a debreceni Városi Televízió adásait is feldolgozza, megjelölve a videofelvételek őrzését és szolgáltatását biztosító intézmény nevét is. Mindkét gyakorlat széles körben követendő példa lenne. A videózás és a kábeltelevíziózás helyismereti szempontú kiaknázására az OSZK Könytártudományi és Módszertani Központja hívta fel először a könyvtárak figyelmét a helyismereti munka ötéves (1986-1990) feladattervében. Néhány adat a további feldolgozott dokumentumtípusokról a táblázat 2. sz. rovata és autopszia alapján. A teljes, 50 tételes bibliográfiai anyag kiadványtipológiai megoszlása: a/ csak cikkeket dolgoz fel 29, b/ vegyes, cikktúlsúllyal 20, c/ vegyes, könyvdominanciával 1. Ugyanez az adatsor az élő bibliográfiákra (adatbázisokra) vonatkozóan: a/ 17, b/ 10, c/ 1. Megállapítható tehát, hogy a kurrens helyismereti bibliográfiai műfajban a cikkrepertóriumok dominálnak, aminek örülni lehetne, ha kiegészülnének könyveket feldolgozó kurrens bibliográfiákkal is. Ilyenek azonban nincsenek, kivéve a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár éves bibliográfiáját (22), amelyik - hasonlóan a nemzeti bibliográfiai modellhez - kiegészül a cikkeket havonta feltáró repertóriummal (23). A bibliográfiák stabil 40 százaléka viszont egy információs rendszerben tárja fel az összes helyismereti kiadványtípust és műfajt. Ez a vegyes műfajúság a nemzeti szakbibliográfiai modellnek felel meg. E modell legrégibb és műfajában a legjobb színvonalat megvalósító példája a Vas megyei kurrens bibliográfia (45) és adatbázis (46). Bár kétségtelen, hogy kiadványként ez a leggazdaságosabb, leginkább komplex, a recenziókat a könyvekkel legjobban összehozó eljárás, a jövő tendenciáit (számítógépesítés, a cikkek országos adatbázisa) tekintve mégis a monografikus kiadványok és cikkek megosztott közreadása a követendő modell. Az önálló műveket feltáró bibliográfiákban nö67