Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - S. Benedek András: Helytörténeti kutatómunka Kárpátalján.

ban jellemző, amit Mária Terézia úrbérrendezése Ber

eg, Máramaros, Ung és Ugocsa megyében című, Budapesten az Akadémiai Kiadónál 1989-ben (!) megjelent munkájának előszavában írt: „Könyvünk megírásának metodológiai alapjául a marxizmus-leninizmus megalapítóinak, főleg V. I. Leninnek »A kapitalizmus fejlődése Oroszországban«, »A szociáldemokrácia agrárprogramja az 1905-1907-es, első orosz forradalomban«... stb. (még 6 cím) műve és más alkotások szolgáltak." Világos tehát, hogy a kárpátaljai magyar helyismereti-honismereti munkát nulla szintről kellett újrakezdeni. Erre az első, már-már félelem nélkül felnőtt értelmiségi generáció, az ún. Forrás-nemzedék képviselői vállalkoztak. Munkájukat azonban hosszú időre visszavetette a brezsnyevi diktatúra megkeményedése. A Szovjetunió különböző népeit az egységes szovjet nemzet karámjába terelő hatalmi szándék nyilván nem tolerálta a külön hagyományok felmutatásának igényét. Ez a tabu, hallgatólagos tiltás azonban előnyt is jelentett, megadta a felkészülés lehetőségét. Honnan, hogyan szerezhették ismereteiket Kárpátalja autodidakta helytörténészei? Más szóval: melyek is a kárpátaljai helytörténet forrásai? Az egyik alapforrás: a levéltár. A Kárpátaljai Területi Levéltár Beregszászban található, s többé-kevésbé épségben őrzi Ung, Bereg és Ugocsa egykori megyei levéltárainak fondusait, a munkácsi városi levéltár igen gazdag anyagát, a Schönborn-uradalom levéltárát és több kisebb családi és egyházi iratgyűjteményt. Gazdag lap, folyóirat és könyvanyaga is. Bár akkor ahhoz még igen nehezen megszerezhető engedély kelleti, többeknek (e sorok szerzőjének is) már a hatvanas évek végen sikerült bejutni és hosszabb ideig dolgozni ebben a hihetetlenül gazdag ismerettárban. A másik forrás: a publikált vagy kéziratos helytörténeti irodalom. Sajnos, a Borovszky-fé\e monográfiasorozatból a kárpátaljai megyék kimaradtak (mindössze három egykori Szabolcs megyei és egy Szatmár megyei község szerepel az adott kötetekben). Sokáig úgy tűnt fel, hogy az első, a XVIII. század első feléből származó Bél Mátyás-félt megye-leírásokból sem maradt fenn kárpátaljai vonatkozású. A közelmúltban azonban előkerült Bereg vármegye leírása Laurentsik Keresztély munkácsi cgymázmegyei görögkatolikus pap feltehetően 1846-ból származó átdolgozásában. A latin nyelvű munka magyar fordítását a Szabolcs-Szatmár megyei történészek jóvoltából ma már magyarul is kézbe vehetjük. Szír may Antal, a XVIII-XIX. század fordulójának neves történésze Zemplén és Sáros megye mellett a kis Ugocsa megye leírását adta ki 1805-ben, Pesten (Notitia... comitatus Ugochiensis). Mindezek, Fényes Elek nélkülözhetetlen adattárával együtt lényegében a mai kárpátaljai megyék feudalizmus-kori állapotát tükrözik. Ezt követően egyre erősödik a lokálpatriotizmus és nő az igény a megyei, városi stb. monográfiák megjelentetése iránt. Ezek közül csak Lehoczky Tivadar háromkötetes műve (Bereg vármegye monographiája I-III. Ungvár, 1881-1882) felel meg igazán a „műfaj" szabályainak. Ezt a monumentális teljesítményt is kritikával kell kezelnünk. A szabadságharc után Munkácsra került amatőr régész-történész többnyire csak saját megérzéseire hagyatkozott. Régész voltára jellemzően egy alkalommal megjegyzi, hogy a felásott területen cserepeknél egyebet nem talált. Szenvedélyes és igen aktív ember 34