Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - Zágoni Jenő: Helytörténet és kutatómunka Székelyföldön.

az 1146-i Lajta menti és az 1282. évi hódmezei csatában is emlegetik a székelyeket. Tehát ők ekkor az ország nyugati és északi vidékeit védelmezték. Az udvarhelyi székelység Dráva-vidékről és Csallóközből; a csíkiak és marosszékiek egy része Vas és Zala megyéből, a kezdi székiek és a csíkiak déli része az Őrségből, az orbai székiek a Dunántúlról, a marosszékiek egy része pedig Pozsony környékéről telepítődött később a mai Székelyföldre. Erre utalnak Réthy László, Benkő Lóránd, Bálás Gábor és többek tanulmányai, a földrajzi- és helynevek, a nyelvjárások, a néphagyományok stb. Több kutató - közöttük Györffy György - szerint, a székelyek egy-egy csoportja Baranyában, a Temes vidékén és Abaúj megyében, valamint a Sebes-Kőrös völgyében maradt. Ezek beolvadtak a környező magyar népcsoportokba. Ugyanakkor a mai Székelyföld területére települt székelyek az ott talált magyar és töredék szláv csoportokat olvasztották magukba. Kevés szó esik a székelyek hitéletéről, vallásáról. Legenda övezi azA/?or-család által birtokolt Bálványos-várat is, ahol hatvan évvel a magyarság keresztény hitre való térítése után is a felső-háromszékiek pogányok maradtak, s utolsó bevehetetlen menedékükön, a Hadúrnak fehér lovat áldoztak és még 1061-ben is fellázadtak ősi hitükért. Ma ez a vidék a „Szentföld", lakossága teljességében katolikus vallású. Ez a tény azonban az őshonos, honfoglalás előtti, alatti és közvetlen utáni lakosságra vonatkozik, hiszen a XIII. század első felében a jelzett nyugat-magyarországi tartományokból telepített székelyek már a IX. században megkeresztelkedhettek, vagy legalább a Lajtán túli területen megismerkedhettek a nyugati kereszténységgel. Zalavár környékén templomuk is volt, és a régészek a sírokban is keresztény jelképeket találtak. Akik nem tértek meg akkor, megtették ezt a XI. században, bihari átmeneti tartózkodásuk idején, melynek központja Telegd, Szászkézd és Nagyenyed környéke volt. A fenti tényeket a régészeti leleteken kívül Rétyen, a Székelyföld legrégebbi, XI. századi temploma is bizonyítja. Legnevezetesebb XIII. századi templomaink: a gelencei, székelyudvarhelyi és csíkrákosi. Az Udvarhely megyei Énlakán és a háromszéki Dalnokon {Dózsa György szülőfalujában) székely rovásírásos feliratok; Gelencén, Bibarcfalván és más templomok falán Szent László-freskók találhatók. Az már természetes, hogy a templomokat hegyoldalakra, dombokra és sík területeken levő települések esetén a falvak központjába építették. Mindhárom helyen magas várfalakkal vették körül. A Kárpátok gerincén és más helyeken már korábban kiépített várhálózatból az őrök jelezték az ellenség közeledtét, és a lakosság ezekben az erődített templomokban talált oltalmat. Legjelentősebbek a már említett Bálványos-vára, Udvard vára, Zsögöd, Firtos stb. Az erődtemplomok közül a marosvásárhelyi, csíkkarcfalvi, csíkrákosi, illyefalvi, zabolai, sepsiszentgyörgyi, bölöni, hídvégi nevezetesebb. Korábban majdnem mindegyik várfallal volt övezve, melyekből nem hiányozhattak a lakóhelyek, éléstárak, de a lőrések és ágyúk sem. így hónapokig is ellen tudtak állni az őket ostromlóknak. A XVIII-XIX. században a falak nagy részét csak a templomok közvetlen közelébe helyezték, a várfalak anyagát a gyakori földrengések után felhasználták a tatarozási munkálatokban. A fent jelzett erődtemplomok nagy része azonban ma is áll. A Székelyföld területén számos várkastély is épült. Legjelentősebbek közé tartozik a 23