Házi Tájékoztató, 1943. október/1

1943-10-02 [1983]

J)r. Haeudel Vilmos lelépő rektor megnyitóbeszéde a debreceni Tisza István tudományegyetem, szombati közgyűlésén. o- Kir líJ/n/Vn 1 Debrecen^ október 2. - Amikor abben.< e szerencsében részesültem,hogy mijua végén s berlini egyetem meghívására, ott a legnagyobb porosa főiskola legszebb tömőben funkcionálhattam, nnnr:k vógeztóvel egy igen előkelő ur biz „Inasan ezt nordta: Három aonörtban lehet összefoglalni úzt, amit c. németek kifogásolnak velünk szénben: 1./ Non adunk ©lés aegitsógot emberben ós rnycgban, 2./ lanyhán hajtjuk végre ss idő törvényt, 3./ zaág mindig vcnuak köztünk, akik kacérkodnak az eIlonaéggel* ífegyveiatiégy éve taniton a politikát. Nem azt e politikát, amit napipolitikának hívnak, hanem c tudományos politikát. ToraÓ3zetesen ez e kettő rokonságban v:n egymással. Egy: . a másikból folyik. Ha ixyen szemmel nézzük ezt f< kijelentés tj azt hiszem , kezünket a fülünkrb téve, el kell ismernünk, hogy ennek az igen előkelő urnák, e.ki ezt velem bizalmasan közöl ce, lgeze volt. Vegyük sorba o három kij- 1 sütésc. Az első, hogy nem aduul; elég segítséget emberbon ós anyagban, A 'Jögltségnyuj tasra több nóc van. Teljes felkészültséggel menjünk noki az ellenségnek és akkor rövid idei^ t^rt a haboru. A :*iá«ik módozat, hegy várjunk haderőnkkel, bogy legyen később bekövetkezhető eshetőségekre is tartalékunk. Hegy melyik v helyesebb, nehéz volna hamarosan eldönteni, majd meguutetják az események. De biztoson tudom, hogy mi o másodikat vél. aztettuk: a halogató módszert, in, ha Éapoleonnak kellett volna választani, tudori, hagy cz elsőt vél osztatta volna. ii másik a zsidótörvény, amire nem akarok részletoson kitérni, úe köztudott dolcg, hogy a zsidókérdés megoldva nincsen. .Nevetséges Volna bárki részéről, ha azt mondaná, hogy meg van oldva. Ha vnlafc.1 e«y náa bolygóról távcsövön figyelné e zsidók ioraát Magyarországon, kétségtelen, hogy nem vénre őszre akkora változást tényleges sorsukban, mint ariilyen változást előidézni a két zsidótörvénynek oélju veit. A harmadik óa legkényesebb kérdés, hegy M-;

r

yarorezéVjen meg mindig vetanak olyanok, akik te Ián azt hiszik, - sőt biztosan azt hiszik - hogy jobb lett volna talán másfelé orientálódni, jobb lett volna, ha nen nc-iet szövetséghez csatlakozunk. Vegyük vizsgáin t ulá 03 éz lesz az én ál üt ásón alapgondolata, milyen helyzetben vclna igy aogt Magyarország? Azt hiszen itt nem lehet s emm.ifóie komolyobb kétség. Tessék Lengyelországra ós a mostani Olaszországra nézni. Ugyanaz volna a sorsunk. Közismert anekdota, állítólag megtörtónt, rogy Brtuhitschot egyszer tréfából a magyar attasé regkorc'.ozti - ez még 1909-ben volt - mit gondol mennyi időre volna szükség M í,

v

'arcrezag birtokkövetelőre a nónat csapatoknak. Huszonnégy érára - h-anézett a felelet. És ha fegyveres erővel ellenállnánk? - Akkor QiitX: 12 Órára. - Miért? - Mort ekkor elmaradnának f.z üdvözlő böezéőek.