Házi Tájékoztató, 1942. május
1942-05-30 [1959]
— - , uw. uu w • " OZj fiú, Pánindiai parasztkongresszus Ülése. Qf B1/P6 He Uj - Delhi május 3o. /Reuter/ A Patna melletti Bihtában tartott pánindiai parasztköngreszszuson Indual lagnik elnök beszédében vázolta az indiai földmUvesség magatartását a háború irányában. Kijelentette, hogy az erőszak kerülésének és V. egylitt-nem-mükődésnek elve teljesen haszontalan és egyenes felhívása a japánoknak arra, hogy keritsék kézre Indiát, Többé nem árról van szó - folytatt; •hogy Nagybritannia háborúját segítsük. Minden indiainak arról a parancsoló feladatáról van szó, hogy védje meg az anyaországot a japán támadás ellen. Japánnak egyedüli c 'Íja kihasználni és leigázni Indiát, - tette hozzá. Az elnök sikra szállt azután amellett, hogy alakítsanak nemzeti kormány': és tegyenek intézkedéseket azzal a céllal, hogy még az év vége előtt Indiának ötmillió emberből álló katonasága legyen. /MTI/ J Lengyel-szovjet megállapodás a ozovjetoroszorozági lengyelek elhelyezéséről. Qf Bl/PS He London, május 3Q, /Reuter/ A lengyel-kormány állandóan őrködik az Oroszországban levő lengyel lakosság jólétén. A kujbisevi lengyel nagykövetség az utóbbi nyolc hónapban azon fáradozott, hogy segítségére legyen az egész Szovjetunióban szétszóródott lengyel polgári lakosságnak. Azt hiszik, hogy eze:i & áma eliri a másfélmilliót. A Szovjetunió hozzájárulásával a lengyel nagykövetség három* száz kiküldöttet nevezett ki Oroszország különféle részeibe. A lengyel polgári emberek legnagyobb része asszony, gyermek és aggastyán* Harmincöt oktatási központot nyitottak meg, azonkívül árvaházakat, bölcsődéket és Kórházakat is. Nagy anyagi segítséget nyújtott Nagybritannia és az Eszakamerikai Unió. /MTI/ -, * kz Ardealul erdélyi tárgyú közleményei. G Bl/Pő He Bukarest, május 3o. /Magyar Távirati Iroda/ Az Ardealul május 3o.-i vezércikkében Erdéllyel foglalkozik és azt irja, hogy Erdély mindig a román nemzet szive volt. A románság számára a legdrágább kincs volt, amelyet soha nem is tudnak elfelejteni. Erdély kiáltását semmiféle mostoha idő sohasem tudta ugy elfojtani, hogy azt meg ne hallják a románok. Egy másik cikk szerzője az Eszakerdélyben maradt h' v i.-,- után sóvárog és reméli, hogy azt rövidesen uiból láthatja. Bucur vasile versében azt irja, hogy valahol messze sii egy patak, amelynek partján áll egy malom és abban bánatot őrölnek. A büszke molnár azonban meg van győződve arról, hogy a kerék egyezer fent van, egyszer pedig lent. K
