Házi Tájékoztató, 1940. szeptember

1940-09-12 [1939]

G Szi'/Wa Té Bukarest, szeptember 12,/Magyar Távirari Iroda/ A miniszterelnökség cáfolja, tendenciózusnak és minden alapot nélkülözőnek nevezi a budapesti rádiónak azt a hirét, amely sze­rint Romániában a magyarokat tömegesen bocsátják el állásaikból, G 3af/Wa Té Bukarest, szeptember 12,/Magyar Távirati Iroda/ Afc Universul csütörtöki száma a román csapatoknak Ko­lozsvárról való kivonulásával foglalkozva azt irja. hogy a magyar lakosság az utolsó kivonulókkal szemben tamadólag akart fellépni, de egy román százados megakadályozta az incidens elhajlását. Délelőtt 9 és ll óra kö­zött Kolozsváron a magyarok megtámadták a városnak románok által lakott részét. A sajnálatos mcidens/ieX- *••-. „, • • • i m *s , ..a bevonuló honvédség vetett véget. A magyar csapatok bevonulása'után egy magyar tiszt elvágta Magyarország és Románia közötti távbeszélő-vezetéket, mire a telefontársaság Kolozsváron maradt igazgató­ja elfagyta a várost és Bukarestbe utazott, G Szf/Wa Té Bukarest, szeptember 12,/Magyar Távirati Iroda/ A csütörtök reggeli lapok megsiratnak Erdélyt, mely most már idegen uralom alá került. Az Universul felsorolja, mit hagytak a románok Kolozs­várott^ Európa legmodernebb klinikáját, egy 28.000 tudományos müvet ma­gában foglaló könyvtárat, egymilliárdot meghaladó városi befektetést és tizmilliardot meghaladó ipari tőkét. o- Px,/PA r, Na gy.ir á r a d, szeptember 11. /Magyar Távirati Iroda,, Honvcdeink Kolozsvári bevonulásinak napja Nagváradnak is történelmi napja. Ennek az érzésnek ad kifejezést az a hivatalos hirdet­mény, amelyet vitéz Rajray Károly tábornok, Nagyvárad város katonai pa­rancsnoka adott ki: - Erdély fővárosának, kincses Kolozsvárnak a rabságból tör­tént felszabadulása és örök időkre az ősi hazába való vissaztérŐse alkal­mából a zárórát a mai napon, szerdán, szeptember 11-én kivételesen B4 órá­ig hosszabitom meg. Eme szent esen'ny magasztosságát mindenki átérzi, és joggal elvárjuk, hogy örömének ahhoz méltón kifejezést is ad, A szeszti­lalmat visszavonom abban a reményben, hogy annak újbóli elrendelésére többé senki sem szolgáltat okot, _. t,- . G Szf/Wa /ifeniu cikkének folytatása/ ll Maniu végül azt irja, hogy végeredményben Károly lemondá­sának nem külpolitikai orientációba volt azroka és nem Anglia és Franciaor­szág felé való tájékozódása. A lemondás oka az ő személyében rejlik, mert minden eszme, minden erkölcs és minden biztos irány nélkül akarta vezetni az ország érdekeit. Károly király tehetetlen volt az országot vezetni és éppen ezért juttatta országát ebbe a szakadékba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom