Hazai Tudósítások, 1989 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-01 / 1. szám
1 00 órát. E kötöttséghez járul az évközi számonkérések magas száma is. Ilyenekre két hét alatt átlagosan háromszor kerül sor. A hallgatók a zárthelyikre, egyéni beszámolókra heti 18 órát készülnek. A kutatók igazoltnak látják, hogy a sokféle, elaprózott - egy féléves, kis heti óraszámban tanított - tárgy túlterheli a hallgatókat. Igaza van minden reformjavaslatnak, amely a kötött elfoglaltság óraszámát heti 25-ben kívánja maximálni. Az a panasz is igazolódott, hogy az oktatás a magyar felsőoktatási intézményekben túlságosan iskolás. Ez a szorítás kényszeríti rá a hallgatókat, hogy ha nincs idejük, csináljanak maguknak. Csinálnak is, mégpedig azzal, hogy az előadásoknak átlagosan csak kétharmadát látogatják. De még igy is rá vannak szorítva, hogy csökkentsék szabadidejüket. A hétvége két napja ez idő szerint nem maradéktalan pihenés az egyetemista számára. A társas kapcsolatokra, olvasásra, kulturálódásra, szellemi feltoltekezésre mintegy harmadrésznyi idővel fordítanak kevesebbet, mint másfél évtizeddel ezelőtt, az utolsó ilyen tárgyú országos felmérés idején. 1989. XXVI. óvf. 1. sz.__Hazai Tudósítások_____________________HO A hallgatók időbeosztása erőteljesen különbözik egymástól. Szokásrendjüket átszinezi az a szellemi kultúra, értékrend, amit otthonról hoztak. Számszerű többségüket maga alá gyűrte a kötött foglalkozásokon való részvétel belső kényszere. E tanulásközpontu életforma az átlagosnál jobban jellemzi az első két évfolyam hallgatóit, a szorgalmas lányokat, a falusi környezetből a felsőoktatásba került diákokat, s általában azokat, akik a szülők, főleg a középfokú iskolai gágzettségü anyák útmutatását követve, elsősorban az egyetemi követelményeknek akarnak megfelelni. Ilyen - konformista - életfelfogás jellemzi a szakmunkás és alsó középrétegbeli alkalmazotti családok neveltjeit is. A tapasztaltabb, szuverénebb itéletü diákok, az értelmiségi családok gyermekei, a fiúk és a jobb eredményeket felmutatók, összesen a hallgatóság egyharmada, a körülményekhez képest kiegyensúlyozott időoeoszbást alakit ki magának. Csöppet sem megnyugtató, hogy éppen az ő életrendjük alapján vonták le a szakértők azt a következtetést, hogy az egyetemről kikerülő végzősök - a felsőoktatás kor-
