Hazai Tudósítások, 1988 (25. évfolyam, 2-22. szám)

1988-02-01 / 3. szám

Kb I I US KÖfüDÉSBhN

Népszava című budapesti napilap beszélgetést közölt dr. Randá Benővel, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával. az alábbiakban ebből a beszélgetésből közlünk részleteket.- Mennyien látogatnak haza a külföldön élő magyarok

közül?- a nagyar-magyar kapcsolatok alakulását - a kérdéssel foglalkozó irodalomban mindinkább polgárjogot nyer ez a kifejezés - erősen befolyásolja mind a nemzetközi, mind pedig a magyarországi belpolitikai helyzet alakulása, és ez természetes. Érthető, homy 1955-ot követően minimális volt a hazalátogatók száma: 1958-ban mindössze 4300-an voltak. Tíz évvel később azonban már csaknem hetvenezer magyar származású külföldi állampolgár érkezett látogatóba« és ma már évente kétszázezren jönnek. Közülük legtöbb az ötvenh 'tos. őket az 1964 után távozottak követik a sorban, és hajlott koruknál fogva is érthető, hogy a legkevesebben a korábbi kivándorlók vannak. Az ötvenhatosokra

a legjellemzőbb, hogy németként, franciaként, a befogadó ország jó állampolgáraiként tartják a kapcsolatot hazájukkal, és, mivel ők túlnyomórészt nem politikai okból távoztak, hiányzik belőlük a hivatásos emigránsok daca. Tapasztalható bizonyos visszaáramlás is, elsősorban a nyugdíjasoknál, akik abból a pénzből szépen meg tudnak élni itthon.- Aki hazatér, az valamiféle tévedést ismer be?- Akárhány külföldön élő magyarral beszéltem, mindegyiknek megvár, a maga sztorija. És minden történet egyedi. Mindenki valamiért ment el: üldözték, fenyegette valami, vagy más lehetőséget keresett. Ez egy nagyon érzékeny közeg. Mindenki neheztel egy kicsit az óhazájára, amiért az mostohán bánt vele, ezért mi negértéssel bánunk velük, még akkor is, ha ők időnként velünk kevésbé. Állítom: az itthoni társadalom, feszültségei ellenére is jóval homogénebb, mint a külföldi magyarság. Én még senkivel nem találkoztam, aki azt mondta volna: tévedtem. Aki megbánta, az már hazajött.