Hazai Tudósítások, 1988 (25. évfolyam, 2-22. szám)
1988-03-15 / 6. szám
1988.XXV.évf.6.az. Hazai Tudósítások 2. tusai, a radikálisok szerepe, s mindenekelőtt Kossuth személye felé fordult. Ez utóbbinak csúcsa 1952-ben, Kossuth születésének 150. évfordulóján volt, amelyet a kétkötetes Kossuth-emlékkönyv tett emlékezetessé. 1957-re befejeződött Kossuth 1848-49. évi iratainak publikálása, s 1959- ben megjelent a forradalom és szabadságharc egykötetes összefoglalása. Ezt a munkát talán tekinthetjük az 1950-es évek személyi kultusztól terhelt szemlélete összegzésének is, amely máig hatóan átörökitette Kossuth és Görgey szembeállitását. Az 1960-as évektől 1848-49 elvesztette korábbi hangsúlyozott szerepét történetírásunkban, de sok részlettanulmány és több monográfia jelent meg, igy a jobbágyfelszabadításról, a hadszervezés kezdeteiről, az országgyűlési választásokról, a kormánybiztosi rendszer kialakulásáról, a külpolitikáról, a cári intervencióról. Az elmondottak nem jelentik azt, hogy a forradalom és szabadságharc szereplői nem kaptak teret az elmúlt évtizedek történeti irodalmában. Az egyes személyek szerepének megrajzolásához azonban több idő kellett, mint az általános politikai vagy katonai események bemutatásához. Kossuth mellett reformkori ellenfele, Széchenyi 1848-as szereplése kapta meg első kor^ szerű méltatását halálának századik évfordulója idején. Ezt követően lassan oldódott a Széchenyivel szembeni újkeletű fenntartás, s a Kossuth-Széchenyi vita felmelegítése is elvesztette érdekességét. A többiek: Deák, Eötvös József, Szemere Bertalan, Batthyány Lajos vagy Mészáros Lázár kisebb-nagyobb tanulmányok témái voltak, s Batthyány 1848-as vagy Görgey 1848-49-es szerepéről csak a közelmúltban jelent meg nagyobb monográfia. Egészében véve ma többet tudunk 1848-ről, tehát közelebb vagyunk a forradalom és a szabadságharc történetéhez, mint egy negyed századdal korábban. Ha a bővülő ismereteinket biztositő tényezőket keressük, akkor több összetevőről szólhatunk. Először az uj összegezésekre: a Magyarország története tízkötetes nagy vállalkozás, valamint a többkötetes sajtótörténet 1848-49-es részeire, továbbá a Magyarország hadtörténete cimü kétkötetes munka vonatkozó fejezeteire kell hivatkoznunk. Ismereteink második forrása a már korábban kiadott emlékiratok újbóli publikálása. Ilyenek például Degré Alajos vagy Klapka György emlékezései, amelyek magyarázó
