Hazai Tudósítások, 1986 (23. évfolyam, 1-22. szám)
1986-09-01 / 16. szám
1986.XXIII.évf.16.sz Hazai Tudósítások 8 VITÉZ NEMZET - VAGY REBELLIS ÉS ÁRULÓ? Budavár visszafoglalásának 300. évfordulója kapcsán megélénkültek azok a kutatások is, amelyek a magyarok egykori hírét, nevét vizsgálták a világban. A mai történészek közül különösen Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszter és R.Várkonyi Ágnes professzor foglalkozik azokkal a politikai röpiratokkal, gúnyiratokkal és útleírásokkal, amelyek e korban már hatékonyan befolyásolták az európai közvélemény magyarságképét. Minden nemzetkép sztereotípiákra épül, de hogy miként használják föl őket, az függ az uralkodó osztályok politikai érdekeitől. Ez áll a 17. század második felének és végének magyarságképére is, amely azért különösen érdekes, mert néhány megállapítása még a 20. században is hat. A kutatóknak mindenekelőtt azt kellett látni, hogy a Magyar Királyság és Erdély ügyei csak időnként foglalkoztatták a kortársakat, akárcsak a moszkvai cárság, az oszmán birodalom, India, Oapán vagy Kína dolgai. A magyarság nem volt szerves része az európai köztudatnak, akkor és olyan mértékben foglalkoztak vele, amikor és amennyire bekapcsolódott a kontinens politikai küzdelmeibe. Sokat írtak Erdélyről 1660 és 1662 között, amikor a török-tatár hadak feldúlták az országot. A protestáns országok aggódva, a katolikus államok hűvösen fogadták a kis ország bukását. Ekkor merült fel először a politikai irodalomban az a gondolat, hogy az európai törökellenes összefogásnak kellett volna Erdélyt megmentenie. 1663-64-ben a királyi Magyarország diplomáciája, különösen Zrínyi Miklós horvát bán, sokat fáradozott ezen, de az ügy Zrínyi halálával és a vasvári békével /1664/ lekerült a napirendről. Európát a francia hódítások, a bécsi udvart a Rajna-vidék és az olasz birtokok védelme foglalkoztatta.
