Hazai Tudósítások, 1985 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1985-02-01 / 3. szám
1985.XXII.évf.3.sz. Hazai Tudósítások 11 Néhány magyar falu - így Csorvás, Tázlár, Kardoskút, Besenyőtelek, Sarud - neve az első általános művelődési központok /1970- 1975/ kulturális eredményeivel vált ismertté a közvélemény előtt. Ezeken a helyeken lelkes, fiatal értelmiségiek, közöttük tervezőépítészek és kutatók is, olyan új vagy e célra átalakított épületekben kezdtek dolgozni, ahol a belső tereket mozgatható válaszfalakkal módosítani lehetett, s így például egy helyiség délelőtt tanterem céljait szolgálta, délután kettéosztva kiscsoportos klubfoglalkozás szintere volt, s este, miután szétnyitották a válaszfalat, falugyűlést tartottak benne. Már ebben a kisérleti időszakban fény derült az új intézményi forma néhány erényére. A rugalmas munkaszervezés egyszerre tette olcsóbbá a művelődést, s keltette föl a lakosság érdeklődését. Sikerült olyan programokat kínálni, amelyek egyaránt jól szolgálták az emberek gazdasági önművelését és a legkülönbözőbb szabadidős-hobbi időtöltéseit. Az ismeretterjesztő előadásokat később mindinkább fölváltották a kiscsoportos klubok és az érdeklődési körök. Megélénkült az úgynevezett társközségek és külterületi tanyaközpontok művelődési élete is. /Társközségeknek nevezik azokat a településeket, ahol több községet egy közös tanács irányít./ Az általános művelődési központok hálózata 1981 és 1983 között fonta be az országot. Három év alatt hatszorosára nőtt a számuk: ma már 209 településen működik ilyen intézmény. Ebből 197 - falun; nagyobb részben olyan falvakban, ahol a pedagógusok és közművelők több község művelődési igényeit teljesítik egy intézmény keretében. Az általános művelődési központok egyharmada ma még csak az alapellátást biztosítja, azaz csupán óvodát, iskolát-, könyvtárat és művelődési otthont működtet falai között. A többi ilyen intézmény nagyobb: diákotthon, sporttelep, kultúrpark, falumúzeum, de még cukrászda vagy vendéglő is tartozik hozzájuk.
