Hazai Tudósítások, 1984 (21. évfolyam, 1-23. szám)
1984-01-15 / 1. szám
1984.XXI.évf.l.sz. Hazai Tudósítások 8 NAGY LÁSZLÓ SZÜLŐHÁZA A Veszprém megyei kis falu, Iszkáz legszélső háza /Ady Endre út 1./ előtt sudár fenyőfa áll. A századforduló tájékán épült, polgárias hajlékot az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség néhány éve műemlék-jellegű épületnek nyilvánította. Jó oka volt rá a testületnek, hiszen ehben a házban született Nagy László, a magyar költészet jelenkorának egyik legnagyobb alakja /1925-ben/, 13 évvel később pedig Ágh István,a költő fivére, aki ugyancsak: rangos képviselője a magyar lírának. Az évek óta elhagyatottan álló házra ráfért az oltalom, hiszen falait már kikezdte az idő. Most Oláh Zoltán építész tervei alapján a devecseri Virágzó Termelőszövetkezet építőrészlege újjáépítette a költők egykori szülőházát. Mivel eredetileg vályogból készültek a falak, téglából kellett újjávarázsolni az épület szerkezetét, a tető gerendázata viszont ezidáig annyira dacolt az idővel, hogy cseréjére nem, csak megerősítésére volt szükség. Az építőket az eredetihez való hűség vezérelte, de - a terveknek megfelelően - arra is törekedniük kellett, hogy az újjáalakított ház emlékhelynek és kutatásra alkalmas épületnek is megfeleljen. A kivitelezők mindent meghagytak eredeti állapotában, amit csak lehetségesnek ítéltek. Megmaradtak a vastag szarufák, amelyeket az egykori ácsok még ősi módon, faszegekkel erősítettek össze, s az ablakkereteket, ajtókat díszítő motívumokat is az eredetihez hűen újították fel. Az építkezés során egyetlen szép, illetve fontos fát sem vágtak ki a két és fél holdnyi kertben. Nagy László tisztelői különösen féltették azt a vadkörtefát, amelyet a költő versben is megénekelt. Ugyanis az évek során háromszor is megtépázta a kegyetlen vihar törzsét és ágait, ám minden tavasszal új életre kelt a szívósságot, legyürhetetlenséget szimbolizáló körtefa.
