Hazai Tudósítások, 1984 (21. évfolyam, 1-23. szám)
1984-02-01 / 2. szám
1984.XXI.évi.2.sz. Hazai Tudósítások 7 jának van agy előzménye és van egy következménye. Az előzmény valószínűleg az - azért fogalmazok óvatosan, mert saját kutatásaimból levont feltevéseket foglalok össze hogy bizonysa magyar seregek már 892-ben laza fennhatóságuk alá vonták a Kárpát-medence egy részét, annak a Dunától és a Garamtól keletre elterülő felét. A 895/896-ban ideérkezők sem vették birtokukba egycsapásra a teljes Kárpát-medencét, hanem nagyjából az előbb említett területek voltak uralmuk alatt. A Duna és a Garam vonalától nyugatra elterülő országrészt csupán évekkel később, 900-ban foglalták el a magyarok.- Az Etelközből való elmozdulásunknak mennyiben volt oka a magyarok elhatározása, s mennyiben a gazdasági vagy a katonai kényszerűség?- Több forrásanyag tanúsága szerint a magyarok jól érezték magukat a Szeret, a Prut, a Dayeszter, a Déli-Bug, és a Dnyeper szabdalta területen. Már itt is kalandozó életet éltek, ugyanolyat, mint a honfoglalás után, vagyis az Etelközből való elmozdulásnak nem volt gazdasági oka. Annál inkább beszélhetünk katonai kényszerűségről. Abban az időben az Európa középső részén a frankok és a morvák között dúló csatározások során a harcoló felek gyakran felkérték az Etelközben élő magyar törzsszövetséget, hogy hol az egyik, hol a másik oldalon avatkozzanak be a harcokba. Egy ilyen hadjárat során jutottak a magyarok seregei 892-ben a Duna és a Garam vonalától keletre elterülő vidékekre. 893-ban a magyarok részt vettek a bolgár-bizánci harcokban is, a bizánciak oldalán. Ekkor súlyos vereséget szenvedtek a magyar csapatok, miután a bolgárok békét kötöttek déli ellenfelükkel, és teljes erejükkel a magyarok ellen fordultak. Nem sokkal azelőtt, valahol az Arai-tó vidékén, elindult egy népvándorlási hullám, s ez egészen Etelközig elgyürüzött. Mégpedig oly módon, hogy a rájuk támadó torkok /másképpen úzok/ nyomására a
