Hazai Tudósítások, 1983 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1983-10-15 / 19. szám
1983.XX.évf.19.sz. Hazai Tudósítások 14 /1746-1786/, Teleki Sámuel /1845-1916/ és Menyhárt László /1849- 1897/ voltak, a jelenkort megelőzően csak öt magyar Afrika-kutatót tartott számon a nemzetközi tudományos világ. Magyar László /1818- 1846/ elsősorban a mai Angola területén tevékenykedett, s ott is van eltemetve. Calabar, Bie, Kuanyama, Kwangare és Yamvo etnilcai királyságok földjét tárta fel, s részletesen leírta a kimbundák és az ambók társadalmát, kultúráját. Emlékére tavaly Budapesten nemzetközi emlékülést tartottak, s lehetséges, hogy jövőre,.halálának 120. évfordulójára rendbehozzák sírját Dombé Grandéban, s Luandában kiadják forrásértékű müveit is. Bornemissza Pál /1853-1909/ neve inkább a magyar közönségnek mond valamit, mert jelentős keletafrikai tárgyi gyűjteményeinek darabjait ma is láthatják az érdeklődők a Nemzeti Múzeumban és a budapesti Néprajzi Múzeumban. A legismertebb régi magyar afrikanista kétségtelenül Torday Emil /1875-1931/. A kongói /zairei/ Kuba királyságról s népéről, a busongókról írt müve ma már klasszikus alkotás, az afrikai népekről szóló nagy monográfiája pedig most is a téma kötelező irodalmához tartozik. Néprajzi tárgygyűjteménye részben a British Museumban, részben a tervureni Afrika-múzeumban /Belgium/, részben Budapesten található. A trópusi betegségek tudós orvosa, később Libéria egészségügyi minisztere, Fuszek Rudolf /1882-1941/ - kameruni és libériái gyűjtéseivel írta be nevét a magyar afrikanisztika évkönyveibe. Ennek az anyagnak nagyobbik fele a Néprajzi Múzeumot gazdagította, a maszkok viszont Libériában alkotnak egy önálló gyűjteményt. Bizonyos mértékig ide tartozik Polányi Károly /1886-1964/ gazdaságtörténész munkássága is, aki a faluközösségi osztálytársadalmak politikai gazdaságtanát a régi Dahomey történetét feldolgozó nagy monográfiában foglalta össze. Az önálló néprajzi képzést Magyarországon csak a II. világháború után vezették be. Az első afrikanisztikai eredményekre a hatvanas évekig kellett várni. Sík Endre volt külügyminiszter 1964 és 1972 között adta ki négy kötetes Afrika történetét, Bodrogi Tibor, az Akadémia néprajzi intézetének igazgatója pedig 1967-ben jelentette meg "Afrika művészete" című munkáját. Vajda László ezekben
