Hazai Tudósítások, 1983 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1983-04-15 / 7. szám
1983.XX.évf.7.sz. Hazai Tudósítások 5 ni azokat az értünk és nem ellenünk veszekedő fiatalokat, akik aktiv szövetségeseink lehetnének, miért nem sikerül mindig "bátran meghúzni a választóvonalat a szocialista értékekre alapozó kritikai felelősség és a semerre sem mutató tagadás között? Az ilyen vonalak összemosódásának legnagyobb politikai kára, ha köztünk élő és dolgozó emberek, akik sem ellenzékiségbe, sem tudománytalan apológiába nem akarnak sodródni, a nyiltság, a szenvedélyes viták helyett a hallgatást választják. Aktivizálásuk, sorainkba verbuválásuk megint csak azon múlik, hogy megtanuljunk vagy éppen újra tanuljunk vitatkozni.- Honnét az önbizalom az állampolgárban arra, hogy manapság, amikor minden területen egyre nagyobb a szakértelemnek, a szakosodásnak a szerepe, ezeken a lényegében mégiscsak laikus fórumokon bonyolult teendők végrehajtásának közreműködőjéül jelentkezzék?- A kérdés nem ez. A tanácskozásainkra eljövő százezreknek ugyanis sem dolguk, sem szándékuk, hogy kioktassák a tudomány képviselőit. Ottani jelenlétük arra való, hogy érdemben kifejezze: a szakértői szintnél van egy magasabb szint, mégpedig a politikáé. A nép nem arra való, hogy a tudományt rajta próbálják ki - mondotta ki legelőször épp a párt, s vezető szerepének gyakorlásában ezt azóta is következetesen alkalmazza. A valódi tudomány számára egyenesen nélkülözhetetlen a társadalmi ellenőrzés. Ráadásul a népfronttestületek égisze alatt működő különböző munkabizottSágokat nagy merészség volna laikusok gyülekezeteinek nevezni. Ezek tevékenységében az érintett ágazat, terület legkiválóbb szakemberei is közreműködnek, tehát megteremtik a lehetőségét annak, hogy a választott testületek álláspontjukat a szakmai ismeretek alapján, a szakszerűség követelményei szerint alakitsák ki. Egyik bizonyságul megemlítem: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a közelmúltban úgy tárgyalta meg az új választási törvény előkészítését, hogy a különböző választott testületek véleményén túl messzemenően támaszkodott az országos elnökség mellett működő közjogi munkabizottság szakmai ismereteire is. De ugyanez történt, amikor településpolitikáról volt szó, vagy a környezetvédelemről, az elosztás és fogyasztás közgazdasági viszonyairól, közoktatásról, közművelődés
