Hazai Tudósítások, 1983 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1983-04-01 / 6. szám
1983.XX.évf.6.sz. Hazai Tudósítások 9 legparányibb igazgyöngy sem véletlenül került a helyére. A formák, a méretek, a szin- és fényárnyalatok olyan fegyelmezett környezeti harmóniát alkotnak, és e környezeti harmóniákból olyan egységes szintézis szerveződik, hogy az emberből kiváltott hatás nem más, mint a bámulat. És mégsem ez a legféltettebb szentségmutatója a győri székesegyháznak. Valószínű, azért osztozott a kriptába rejtett kincsek sorsában, mert különösebb körülményesség nélkül hozzá lehetett férni. Minden bizonnyal igy cselekedett volna az elrejtő a Keresztély Ágost szász herceg, győri püspök - később esztergomi érsek - által vásárolt 2270 grammos, tömör arany monstranciával is, de különösen a németjárfalui szentségnm tatóval, ha útját nem állja valami akadály. Ez az utóbbi, vastag páncélszekrényben őrzött csodadarab a legelső a székesegyház monstranciái között. Akkora érték, hogy nem használják akár a legünnepélyesebb szertatásoknál sem. Elnevezése aligha világosit fel bennünket élettörténetéről. Régmúltjáról semmit nem tudunk, de amit elmondanak a rajta levő ábrázolások, az biztos támpont. Egy-két mondattal lehetetlenség felidézni gótikus formarendszerének mérnöki költőiségét. Nem mondhatjuk rá, hogy nemesfémből teremtett megfelelője a kölni vagy a milánói dóm stilusiskolájának, mert a gót formavilágon belül jellegzetes magyar ötvösmunka a 15. századból. Nemcsak aránytagozódása szerint monumentális, hanem méretében is: 99 centiméter magas. Az oszlopok, csúcsivek, tornyocskák tündöklő sokasága között hazai történelmünkre utaló, és a ferences rendre vonatkozó szobrocskák találhatók. A klarisszák ferences apácák. Rendjük pozsonyi kolostortemplomáé volt ez a fél évezrede sértetlenül tündöklő kegytárgy. Hogyan vált a győri kincstörténet egyik sokatmondó szereplőjévé? Egészen bizonyos, ma már néhai létezéséről se tudnánk, ha sikerült volna lefoglalniuk II. József hivatalnokainak. Valahogy elkonspirálták a bécsi hivatalnokok elől ezt a fejedelmi vagyontárgyat. Ismeretlen úton-módon átkerült a győri egyházmegye területére, a Moson megyei Németjárfalura. Itt feltűnés nélkül őrizhették a plébánián, mígnem illetéktelen módon - olyan indoklással, hogy nem nemzeti, hanem rendi tulajdon - külföldre akarták juttatni. Ezt előzte meg a győri püspükség: harmincezer koronát áldozott a
