Hazai Tudósítások, 1983 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1983-04-01 / 6. szám
1983.XX.évf.6.sz. Hazai Tudósítások 3 elszavallom, amit köll meg amit érdemes... A támadás innen gyütt. Ausztria felől - bök hátra a hüvelykujjával. - A németeké. Tankokkal akartak a ruszkik véknyába harapni. Vasszentmihálynál. A grazi betonon. Akkora tankokkal, hallja, hogy még csak a morajuk hallatszott, és máris összecsilingeltek tőlük a poharak a konyhakredencen... De hiába gyüttek azok az éktelen nagy tankok, a ruszkik vigyázással voltak. Néhányat kilődöztek közülük, az erdők alatt, a szentmihályi határban, a többit meg visszanyomták. Ide: hozzánk. Bár inkább lődözték volna ki valamennyit. Akkor nem lettünk volna harctér. Ahol állunk, ez a patak volt a két front között a választóvonal . Rudi bácsi körülnéz. Szemügyre veszi a terepet.- Szemben velünk, nyugaton - mutatja - a németek, a hátunk mögött, keleten meg a ruszkik foglaltak állást. De ám... nemcsak tankok forgolódtak, lövöldöztek itt! Bunkerok is voltak. Betonbunkerok. Hét darab. A domboldalban. Egyben-egyben negyven német volt elfészkelődve. Ők is lőttek. Akkora kerepelőst meg csinn-bummot csináltak, hogy... hajaj!- A lakosság hol volt?- Akkor még itthon. Pincékben, árkokban. Akkora volt a rettegés, hogy még az ürgelukba is belebújtunk volna.- Maga hol bújt meg, Rudi bácsi?- A házam két tűz közé esett. A patak medrébe ereszkedtem le. A part oldalába húzódtam. De húzódhattam. Mikor a hid robbant, akkora légnyomás ért, hogy megemelt. Se láttam, se hallottam tőle.- A karját is akkor vesztette el? Rudi bácsi üres kabátujjára néz:- Később - mondja. - Már a harcok után. Amikor temettünk. Amikor a németek hulláit húzkodtuk ki a bunkerokból. Fölrobbant mellettem egy akna... A harcok alatt szerencsém volt. Nem úgy, mint másoknak. Hét személy, hét medvesi lakos lett a nagy lövöldözés áldozata. Hét személy, egy ilyen csepp községben. Sok. Nagyon sok... Azért is mondták a ruszkik, amikor besötétedett: „Davaj, menjetek - mondták. - Itt még akkora harc lesz, hogy egy bogár se marad meg." Mi mentünk is. Ahogy éppen voltunk. Egy szál ruhában.
