Hazai Tudósítások, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1982-12-01 / 22. szám
1982.XIX.évf.22.sz. Hazai Tudósítások 11 Azt, hogy a legnépszerűbb a dédunoka volt Latabár Kálmán - nemcsak idősebb generációink emlékei bizonyítják, hanem tények sokasága. Nemcsak kortársi elfogultság azonban, ha azt mondjuk: máig a legnagyobb művész is volt az immár hatodik generációban jelentkező színészcsalád tagjai közül - s ezzel nem akárkik, hanem kiváló dédapja, nagyapja, édesapja elé helyezem. Nyilván az élő utódok is egyetértenek ezzel a rangadással. Latabár Kálmánban, „Latyi"-ban, ahogy egy ország adományozta becenevén ismertté vált, egyesült a jeles elődök színészi adottsága muzikalitása, mozgáskészsége, humora és pótlódott egy veleszületett kivételes egyéniséggel. Színészi életműve hatalmas - ide értve öccsével, Árpáddal közös hazai, európai és észak-afrikai szerepléseit, mint komikus artistákét. Elkoptatott dolog a nagy színészeket i,nagy bohóc "-ként tisztelni, de nem véletlen ez az utalás. Latabár Kálmán művészi nagyságának meghatározó része az, amit az artistaság, a bohócság abszolút követelményeiből, fegyelméből, mozgásigényességéből a színpadra magával hozott. Minden mozdulatának, minden mimikái hatásának, gesztusának pontos művészi felépítése és ritmusa volt - éppen ezáltal váltotta ki oly ellenállhatatlanul a spontaneitás hatását. Latabár Kálmán a táncoskomikus jelképe lett. Ez jogos, valóban eszményi volt a szerepkörben - de több is volt ennél. Légióként néhány filmszerepe mutatja - a félszeg tanár a Micsoda éjszakában, Peti bohóc /Eel a fejjel!/, stb., hogy rendkívüli tehetségéből még a megvalósított soknál is többre futotta volna. Ha - néhány nagy táncoskomikusunkhoz hasonlóan új szerepkörre is kínálkozik lehetősége, marad ideje -, alighanem Rátkai Mártonhoz hasonlóan alakul igy is kivételesen gazdag életútja. Talán éppen az elmúlt tizenhárom évben lehetett volna végre igy - a halál nem adott engedélyt. 1982. november 24-én lett volna nyolcvanéves. így is a legnagyobb magyar színművészek egyike.
