Hazai Tudósítások, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1982-10-01 / 18. szám
1982,XIX.évf.18.sz Hazai Tudósítások 12 A vas feldolgozására a mai Lillafüred alatt két vasverő műhelyt építettek. Innen származik Hámor község neve. 1779-üen már három hámor működött. Első gyártmányai öntöttvas lábasok, üstök, kályhák, rúd-, nyújtott- és abroncsvasak voltak, később lemezek, szerszámok kerültek ki innen. A diósgyőri vas átlagon felüli keménysége országos hirüvé vált. Ekkor már 300 munkást foglalkoztattak. A kezdeti sikerek ellenére nem volt gazdaságos az üzem működése. Fazola Henrik kincstári társulással próbálta enyhíteni a helyzetet, mégis csődbe jutott. Müvét fia, Frigyes folytatta. Nagyszabású acélgyártási kísérletekbe kezdett, és fellendítette az ómassai kohó tevékenységét. 1810-ben indította el az újmassai 10 méter magas, ma is látható nagy teljesítményű kohó építését. A nagyolvasztóhoz több műhely csatlakozott. Mesterséges víztárolót alakítottak ki, amely ma is a vasgyár egyik viztartaléka: a lillafüredi tó. A völgyzáró gát alatt pedig újabb hámort építettek, a hámori kancelláriával együtt. Sikeres kezdeményezései után Eazola Frigyes hirneve túljutott a megye határain. Kovácsoltvas kapui, épületdiszei páratlanok voltak szerte az országban. Eger legszebb palotáit, középületeit ékesitik munkái, Budán és más városokban is fellelhetők értékes alkotásai. Sikereit megirigyelték, mert az osztrák acélgyártást veszélyeztette velük. Elhelyezték az újmassai kohó éléről, megfosztották állásától. Szerény körülmények között Hámorban és Diósgyőrben élt. Évtizedek múlva, 1871-ben szüntették meg a vasgyártást teljesen Ujmassán, amikor megkezdték a Diósgyőri Vasgyár épitését. Ezzel az eseménnyel ért véget az ó- és újmassai kohó története.
