Hazai Tudósítások, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1982-10-01 / 18. szám

I982.XIX.evf.18.sz.Hazai Tudósítások

4

Midőn megrakodtak, állattanak félre,

Idegen országon hidegült meg vére."

Szegénylegények éneke őrizte igy emlékét, de tetteinek dicsőítésével már életében sem fukarkodtak a kortársak. Nevét prédikátorok foglalták imába, hírneve népi rimfaragók verseiben járt szájról szájra, s bővérű fiatalsága a költőket is dicshimnuszok zengésére sarkallta. Barokkos poétánk, Gyöngyösi István érte is megállíthatatlanul rajongott: csaknem ötszáz strófában énekelte meg Thököly és Zrínyi Ilona házasságkötése fölött érzett örömét s a kuruc hős hadvezéri és politikusi erényeit.

Is nemcsak itthon, külföldön is legendák övezték: kortárs folyóiratokban, röplapokban és történelmi munkákban bukkan fel neve, s robusztus alakja megjelent versekben, drámákban, népi játékokban, sőt egykorú rajzokon és festményeken is. /Alig száz évvel Thököly halála után hírneve a kuruc-labanc harcok iránt egyébként eléggé közönyös Angliába is eljutott - az egyik londoni színház 1805-ben mutatta be az ifjabb Hook háromfelvonásos melodrámáját, Tekeli, avagy Montgatz ostroma címmel. S vajon ki vetne a 18 éves szerző szemére, hogy történelmünket a szigetországbeli szájíz szerint némiképp korrigálta? Az ő Thökölyje Montgatz, azaz Munkács ostromakor megöli Caraffát, a valóságban is oly hírhedt császári generálist, s felszabadítja a hitvese által védett várat. Mellesleg a darab tényleg jó lehetett, mert fél évszázad múltán, Kossuth amerikai útjának idején egy találékony San Franciscó-i színházi ember felfrissítette a Tekelit. Nem is kellett sokat dolgoznia: a kuruc király helyett Kossuthot, Caraffa helyett Haynaut szerepeltette, s a truppot átköltöztette Komáromba/.

Thököly Imre valóban színes és történelmi szerepre termett alakja volt históriánknak, egy igen-igen szerencsétlen és a XVII. század hatvanas-hetvenes éveinek realitásait nézve roppant bonyolult és sűrűn változó cselekvési lehetőségekkel kecsegtető időszakában.

t