Hazai Tudósítások, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1982-06-15 / 11. szám
1902.XIX.évi.11 Hazai Tudósítások 7 "A romániai magyarság szellemi életére nem egységes terület, még kevésbé egységes gócpont jellemző, hanem széles szóródás és többlcözpontuság, annak a történelmileg kialakult demográfiai helyzetnek megfelelően, ahogyan nemzetiségi kultúránk felvevő közönsége helyi arányváltó ztatokban az egész államot betöltő román etnikummal együtt él" - irta volt Ealogh Edgár tizenegy esztendeje a "Munka közben az irodalmi lexikonról" cimü cikkében. Ez a kiindulás volt a szerkesztés vezérlő gondolata. A mai romániai Magyar Athenas "ötvenöt közreműködő"-vei indult az útjára. A fárasztóan kemény és remeklő munka közben Balogh Edgár öt szerkesztő társa /Jancsó Elemér, Jordáky Lajos, Miké Imre, Réthy Andor, Venczel József/ már nem érte meg az első kötet megjelenését, de Balogh Edgár, a törzsfő, idejét a székelyföldi Vargyas és a kolozsvári Rákóczi úti otthon közt megosztva, a fél világgal levelezve, és szerzetesi alázattal, változatlanul szerkeszt, hogy a további három kötet megjelenését e-lősegitse. Balogh Edgár túl már a hetvenöt esztendőn is, szervez, szerkeszt, lobog, meggyőz, sistereg, változatlanul. A szerkesztés mindenekfölött önzetlenség. A legszebb irói szolgálat; lebomlás mások Írásai előtt... Ezzel a müvei a nem szerkesztői pályájára föltette a képzeletbeli főszerkesztői koronát. Végre egy lexikon, amely hűen és tárgyilagosan kijelöli a "gróf", a "külügyminiszter", a "nagyur" Bánffy helyét. Nem perelő, csupán ténymegállapitó, és szellemi arculatát tekintve, igen tisztességes könyvet tartok a kezemben. Olyant, amelynek végigolvasása már-már befejezhetetlen. Hogy Cseresnyés Sándor egykori szobatársam /Kakassy Ehdréék brassói otthonában/, Brassói Lapok-beli kollégám már 1971-ben meghalt volna - mégpedig Budapesten? S a hires-nagyszerü Ferenczy Zsizsi énekművész, Szentimrei Jenőné, akit az ötvenes évek idején kolozsvári otthonában még láthattam, 1969-ben eltávozott e földi mezőkről? S Daday Loránd /Székely Mózes/, e hirtelen fölszikrázó,de torzóban maradt életmüvü iró végső távozásának dátuma 1954, s szinhelye Dés? Csupa ismerős, barát, pályatárs, asztaltárs lép. elém - még holtában is - s megannyi déja vu emlék fon körül, fájdalmas bilincseknél is szorosabban. Gyötrelmesen szép szimbiózist teremt ez a lexikon. Olvasója gyászol, holtaknak integet, tengerekből merit, élőkkel kezel, múltakban meritkezik meg, a jövő látóhatárát kutatja, s ha kodusként kezdte volna el, lapozgatás közben olyan Midas királlyá válik, akinek a keze érintése nyomán arannyá lesz minden. /Ruffy Péter a Magyar Nemzetben megjelent Írásának rövidített változata/.
