Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1981-10-15 / 19. szám
1981.XVIII.évf.19.sz.Hazai Tudósítások 10 A vitában felszólat Aczél György is, aki a műszaki értelmiség megnövekedett szerepéről és felelősségéről beszélt. Esősorbaji itthoni gazdasági életünket illetően, de népgazdaságunk, országunk nemzetközi gazdasági tekintélye szempontjából is. Ez utóbbi témát - mint említette - azért tette szóvá, mert a világazdaságban közismerten más szelek fujdogálnak, mint korábban. - Nekünk elsősorban - hangsúlyozta - a saját problémáinkat kell megoldanunk, hiszen csak akkor vagyunk versenyképesek a külpiacokon, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban is. Itthon pedig mind a hazai, mind a külső tényezőket figyelembe véve az elsőrendű követelmény, hogy értelmes, ténylegesen racionális, intenziv és a szó jó értelmében vett takarékos gazdálkodásra kell minél hamarabb áttérnünk ahhoz, hogy a külgazdasági pályán is "állva" maradhassunk, versenyképesek legyünk. A műszaki értelmiség sokat tehet, kell hogy tegyen versenyképességünk megőrzéséért, sőt fokozásáért. Nem könnyű dolgainkból csak közös összefogással, egyetakarással, gondjaink együttes megoldásával tudunk kilábalni, ehhez viszont mindenkinek tudása, teljesitőképessége maximumát kell nyújtania. Úgy, hogy közben mindenki gondolkozzék is: ne csak a szabályok betartásán, a "szabályozókon", hanem azon is, mit lehetne, mit kell a korábbinál okosabban, jobban csinálni - hangsúlyozta Aczél György.- Reális az a probléma, hogy a fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen kisüzemek elszivják a jól képzett munkaerőt, köztük a műszaki szakembereket a nagyvállalatoktól. De csak azoktól, ahol nem megfelelően gondolkodnak és gondoskodnak a munkafeltételekről, az alkotókészség kibontakoztatásáról és elismeréséről.- Nagyra értékeljük azoknak a tevékenységét, akik jobbitó szándékból uj és uj megoldásokon törik a fejüket - mondta - akár szakemberként, akár alkotó közösségként, vagy termelőmühelyként, hiszen minden elért eredményünk a népgazdaság érdekeit szolgálja. Tudjuk, hogy az uj gondolatok gyakorlatba való átültetése felelősségteljes feladat, és megoldásához idő kell. Ám, az idő sürget, s a türelemmel egyetlen vállalatnak sem szabad visszaélnie. Nem szabad a műszaki szakembereknek, a közgazdasági és más képzettségű értelmiségieknek ugyanúgy, mint a vállalatoknak, s a vezetőknek sem. A vezetői felelősség kapcsán a Minisztertanács elmökhelyettese arra is kitért, hogy az alkotó energiával, a szaktudással és a tettrekészséggel való rossz gazdálkodás, egyáltalán a cselekvés elmulasztása, legalább annyira súlyos hiba, mint az anyagi eszközök elherdálása, a rossz cselekvés. S az ilyen fogyatékosságok nem maradhatnak a "megállapitás" szintjén - felelősségre vonást is kell alkalmazni felszámolásukért.
