Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1981-10-15 / 19. szám
1981.XVIII.évf.19.sz Hazai Tudósítások 3 tragédiába futó útját, meghatározza a cselekvés uj programját. "Az Ideiglenes Központi Bizottság azt tartja - szögezte le a határozat hogy a kormánynak... a legjobb gazdasági szakemberek bevonásával mielőbb ki kell dolgoznia az uj helyzetnek megfelelő gazdaságpolitikát, e gazdaságpolitikának minden tekintetben adottságainkon és sajátosságainkon kell épülnie... alkalmazni kell az anyagi ösztönzést minden területen, igy a műszaki fejlesztés előmozdítására, a minőség javítására... Egész gazdaságpolitikánk fő kérdése... a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése legyen." Az újraindulás elszánása tükröződik az idézett mondatokban. Ezekből is kitűnt, sok mindent újra kell kezdeni. A változtatás, a megújítás, a sajátosságoknak megfelelő utak felkutatása 1956 végének súlyos történeti helyzetében alapvető érték rangjára emelkedett, politikai szükségszerűséggé vált. Ugyanilyen alapvető érték és politikai szükségszerűség volt azonban a folytonosság biztosítása is. Ne feledjük, hogy a viták már 1953 és 1956 között is - az ipar úgynevezett A és B szektorai közötti fejlesztési arányok megváltoztatásától a nehézipar valamelyest mérsékeltebb és a könnyűipar erőteljesebb fejlesztése kérdésén át az iparosítás gyakorlati elvetéséig, a kollektivizálás valódi önkéntességének követelményétől a kisparaszti mezőgazdasági ideáljáig - rendkívül szerteágazó gondolatköröket hordoztak. A kisparaszti gazdaságra épülő mezőgazdaság elsődlegességének valamiféle "kert- Magyarország" koncepciójával szemben 1956 novembere után az MSZMP elsődleges politikai és gazdaságpolitikai értékelvnek tekintette a mezőgazdaság - valóban önkéntes és fokozatos - szövetkezeti átszervezésére alapozott agrárfejlődés gazdaságpolitikai alapelveinek folytonosságát. A változás és folytonosság gazdaságpolitikai dilemmája nem volt egyszerű. Eolytonosság az alapelvekben és változás a megvalósításban? De hol végződnek az alapelvek, és hol kezdődik a kivitelezés gyakorlata? Mi tekinthető például változatlan gazdaságpolitikai elvnek: csupán az, hogy folytatni kívánják az iparosítást, s minden további az adottságok és sajátosságok követelményei szerint változik? Vagy fontosságot kell adni a gyors ipari növekedési ütem elvének, a .nehézipar elsődlegességének és a feldolgozóipar minél teljesebb önállóságának is. Ez utóbbiak természetesen a magas felhalmozási politika követelményét is tartósítják, annak különféle következményeivel. Ugyanez a dilemma hatotta át a tervezési-irányítási mechanizmus átalakítási törekvéseit is. A radikális reform és a régi működési mechanizmus érdemi fenntartására alapozott részleges-fokozatos korrekció élesen szembenálló nézetei ütköztek egymással.
