Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1981-10-01 / 18. szám
1981.XVIII.évf.18.sz Hazai Tudósítások 13 ELHUNYT BALÁZS SAMU Balázs Samu Kossuth-dijas érdemes művész, hosszan tartó betegség után, szeptember 25-én, 75 éves korában elhunyt. Nem láthattam fiatalon, Kolozsvárt, hires hősszerepeiben, Hamletként, Bánk bánként, a Tragédia Ádámjaként. Emi ékeim már csak a korosodó színészről vannak, aki ironikussá bölcsült, és egy vérbeli szatirikus szemüvegén át nézte a világot. Ez a szemléletmód jellemszerepek megformálá-' . sára predesztinálta, úgy is mondhatnánk, epozódszerepekre tehát. Csakhogy ő nagyformátumú személyiség volt, akivel tele lett a színpad, ha egyszer belépett, és a filmvásznon is elhomályosította a mellette játszó címszereplőt. Nem volt tehát könnyű a rendezők dolga, ha szerepet akartak találni neki. Olyan figurákat kellett keresni, amelyeknek alkata elüt a hagyományos daliákétól, mégis főszereplők. Ezért volt - s nem mert későn érő alkat, mint valaki leírta -, hogy éppenséggel korunk szabálytalan jellemei álltak hozzá közel: egy Dosztigájev a Jegor Bulicsovból, egy Emile Robinet Anouilh Colombe-jából, vagy éppenséggel Ben Az ügynök halálából. ízig-vérig modem színész volt; szelleme a nagy szatirikus alkotásokban nyílott ki igazán, például az egyéniségéhez amúgy is közelálló Shaw-drámákban: olyan Pickering, mint ő, aligha lesz több ebben a században. Ezért kár, hogy igen sokszor - filmszerepekben például - humorát aprópénzre kellett váltania; robusztus alkatáról olykor majdnem lepattan a szűk dolmány. Még a Liliomfi bácsiszerepében is - mint a legutóbbi felújításban láthattuk pedig az kitűnő rendező parádés munkája volt. Még szerencse, hogy a klasszikus tragédiairók gondoltak a testére szabott mefisztói alakokra. így lett Ádámból a természetes jellemfejlődés visszatükröződéseként Lucifer, Hamletból Polonius, Cléante-ból Orgon. Az idők során megtalálták a nagy bölcs-keserü-gunyoros jellemek: volt Gomböntő a Peer Gyntben, Corvino a Volponéban, Malvilio a Vizkeresztben, Szerebrjakov a Ványa bácsiban. Személyiségének titka az intellektualitás volt, amely azonban nem az okoskodásban, vagy a szerep távolságtartó lekezelésében nyilvánult meg, mint az úgynevezett intellektuális színészeknél oly gyakran - véleményét és gondolatait a megjelenésbe, a sajátos mozgáskultúrába, a mimikába, az utánozhatatlan hanghordozásba /késletetett megszólalás, harsogva kitartott magánhangzók/ maradéktalanul át tudta tenni. Legfőbb emberi erénye a jellem és a tartás. Nemrég egy visszaemlékezésben megírták róla, mennyi menekültet rejtett a háború alatt lakásán. Ő maga sohasem rejtőzött, még a kis szerepekben is teljes önmagát adta. így lehetett - s marad most már emlékünkben örökké - a legnagyobbak közül való. /A Magyar Hírlap nekrológja nyomán./ !
