Hazai Tudósítások, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1979-01-15 / 2. szám
1979. XVI. évf. 2. sz. Hazai Tudósítások 10. A kódexek sorsa... A FELSŐŐRSI KÖNYVLELET A középkori magyarországi könyvek történecére igazán érvényes a latin mondás: "habent sua fata libelli", azaz a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Szinte egyetlen kódexünkről sem mondhatjuk el, hogy eredeti helyén őrzik. Az első magyar nyelvemléket, a Halotti Beszédet tartalmazó Pray-kódexet a Pozsony és Érsekújvár közötti Deákiból először Pozsonyba, majd onnan a budapesti Széchényi Könyvtárba "vetette sorsa". Az alapos tudományos felkészültségen kívül a szerencsére is szüksége van a kutatónak, s néha éppen a véletlen segíti egy-egy kódex felfedezéséhez - ez történt Felsőorsön (Veszprém megye) is. Felsőőrs prépostsági temploma román kori építészetünk egyik jelentős emléke. A templom belső berendezésének helyreállításakor, a szószék szétbontása közben két 1500 előtti könyvet találtak. Az egyik kódex volt: kéziratos könyv. Műfaja úti misekönyv (missale itinerarium), melyet aránylag kicsi alakja miatt (22x14 cm) könnyen magukkal vihettek a missziós munkát végző papok. Megírása pontos idejét a kódex utolsó sorában adta meg Írója (a scriptor): 1459. A XV. században már nem volt birtokot érő ritkaság a könyv. Szaporodott a papírra irt kódexek száma, ami a könyvek szélesebb körű használatát bizonyítja. A mi kódexünk is részben pergamenre, részben papírra van Írva. Egyenletes gótikus Írását piros és kék egyszerű kezdőbetűk, iniciálék diszitik. Kötése fatáblás bőrkötés, mind az első, mint a hátsó táblán magasított bronz védőszegekkel díszítve. A táblákat két horogkapcsos bőrpánt fogja össze. A misszálé tartalmának elemzése árulta el, hogy azonos azzal az úti misekönyvvel, amely 1878-ban a pozsonyi ferencesek könyvtárának tulajdona volt. Először Csontosi János ismertette - még mint esetleges magyarországi kódexet -, a könyvtár kéziratainak leírásakor, majd Radó Polikárp állapította meg róla a középkori magyarországi liturgikus kódexeket feldolgozó munkájában, hogy a passaui egyház számára készült. O egyébként ezt a kódexet a második világháború előtt látta a szonbathelyi ferencesek könyvtárában, de amikor ennek katalógusa a háború után nyomtatásban megjelent, a kódex már nem volt Szombathelyen! Valószínűleg a háború alatt rejtették el a biztos menedéknek látszó felsőörsi prépostsági templom szószékében. A közelmúltban a szószék restaurálásakor tehát tulajdonképpen újra felfedezték! A passaui egyháznak ez az úti misekönyve azonban nem egyedül rejtőzött Felsőőrsön! Mellette egy zsoltároskönyv (psalterium) is napvilágra került. Ez a hét egyes napjain elmondandó zsoltárokat és himnuszokat tartalmazza. Az 1470-es években készült a könyvnyomtatás egyik németországi központjában, Nürnbergben, Crewsner Frigyes nyomdájában. Az értékes könyvritkaságokat az Országos Széchényi Könyvtár laboratóriumában restaurálták, majd a Veszprémi Püspöki Könyvtárba vitték megőrzésre.
