Hazai Tudósítások, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1979-07-15 / 14-15. szám
1979. XVI.évf.15-16.sz. Hazai Tudósítások 6 ban még azok sem bukkantak rá, akik a Gestát egyébként a IV« Béla utáni idők re tették. Most tehát olyan P. kezdőbetűs szerzőt kell keresnünk, aki az előbb felsoroltaknak megfelel és az adott helyen /Veszprémben/ s ioőpontban /1279/ is megtalálható. Anonymus véleményem szerint - írja Katona Imre - a Balog-nembeli Széchy Pál veszprémi préposttal azonos, aki minden látszat ellenére is világosan megkülönbözteti magát másoktól, de ebben természetesen a korabeli gyakorlatot követi. Keresztnevének szokásos módon csak a kezdőbetűjét adja meg, az utána következő magister /mester/ kitétel 1279-es foglalkozására utal, korábban pedig /IV./ Béla király nótáriusa /jegyzője/ volt, írja magé ról. Az előkelő Széchy-család tagjai fontos szerepet játszottak a XIII. századi közéletben, mivel IV. Bélától III. Endréig a magyar királyok feltétlen bizalmát élvezték. E bizalomnak látható jelei is voltak: Széchy Miklós, IV. Béla étekhordó-mestere, majd V. István országbírája volt; id. Széchy Pál az 1260-as években veszprémi püspök lett és ugyanott egy ideig a jól jövedelmező királynéi kancelláriát is vezette; ifj.Széchy Pál /Anonymus/ pedig előbb veszprémi prépost lett, abbeli minőségében talán királynéi alkancellár is és a helybeli Studium /főiskola/ magistere /mestere, vagyis tanára/, az 1280-as években Esztergomba került és a század vége felé pécsi püspökként fejezte bt. életét. Mindhárman a királyok és a királynék fontos /például birtokigazolások/ és bizalmas /például királyfiak nevelése, házasságkötések, királynék koronázása, külföldi követjárások stb./ ügyeit intézték. Egyáltalán nem csoda, hogy a művelt, tájékozott és ezek szerint meglehetősen termékeny Pál mester /Anonymus/ meglepően nagy szerzői öntudatot árul el Gestájában. E műve azonban irányzatos szépirodalmi alkotás, mint ezt Süpek Ottó kifejti, voltaképpen Attila "öröksége" jogos visszavételének költői igazolása, ezért a honfoglalás /birtokszerzés/ ismertetésére szorítkozik. Ehhez azonban csak kevés történeti forrást használ, annál bővebben merít a szépirodalomból, és a korabeli /főúri-nemesi, valamint a hivatásos énekmondók által fenntartott/ szájhagyományból. Szokásos korabeli költői eljárással, saját időszakának eseményeit és viszonyait vetíti vissza a honfoglalás idejére. Néhányan már észrevették például, hogy a Gesta-beli honfoglalás menete eltér a többi történeti forrásétól, inkább a tatárjárást követi. Az egyes csaták pedig többnyire Pál mester /Anonymus/ korának kül- és belföldi harcait követik, egészen Veszprém 1276-os feldúlásáig, valamint az 1278-as Morva-mezei ütközetig.
