Hazai Tudósítások, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1979-01-15 / 2. szám
1979. XVI. é\f. 2. sz. Hazai Tudósítások 6. Látogatás egy régi gyárban ÜVEGFÚVÓK PARÁDSASVÁRON Az egészben az a legfurcsább, hogy Párádon senki nem készít üveget. A közeli Parádsasváron azonban igen: vagy hétszáz dolgozója van az ottani gyárnak, amelynek kapuja fölött tábla jelzi, hogy itt a Parádi Üveggyár. A Mátrában az üveggyártás immár vagy 270 esztendős múltra tekinthet vissza, körülbelül a Rákóczi-szabadságharc második felében kezdődhetett. Ha elfogyott valahol az égetéshez megfelelő fa, vándorolt tovább a társaság, másutt építették föl a hutát. Talán száz évre rá állapodott meg ezen a helyen, s duzzadt mind nagyobbra a szakemberek hada, a szájhagyomány szerint az 1800 utáni tizennegyedik esztendő már itt találta őket. Export Olaszországtól - Kanadáig A teremben, ahol a vásárló partnereket fogadják, nincs semmi dekoráció, asztal és néhány szék a berendezés. A vendéget azonban úgy ültetik, hogy szemben legyen a polcokkal: gazdag kis házi kiállítást láthat azokon. Glédában állnak itt a mutatós káli üvegek festett mintával az oldalukon, a csiszolt kehelypoharak, csillárelemek, aztán az ólomkristály megannyi formában. Már-már azt hihetnénk a parádés seregszemle láttatása afféle bocsánatos pszichológiai fegyver. De óriási tévedés. Hiába az évenkénti százféle uj termék, illetve diszitő motívum, a vevő határozott elképzelésekkel érkezik.- Ilyenkor mi történik? - kérdi szinte öiunagától Loth Ottó, az értékesítési osztály vezetője. - Vagy összeházasítjuk az ő elképzeléseit a miénkkel, vagy pedig teljesen igazodnunk kell a vásárló által hozott kész mintához. Kéthónapos termelésünkkel el tudjuk látni a hazai piacot, a gyártott értéknek több mint hetven százaléka tőkés exportra megy: Kanadába, Angliába, Svájcba, Franciaországba, Olaszországba, Venezuelába. A honi ólomkristály-mániákusok, a szisztematikus gyűjtők, ha tehetik, lecsapnak a cseh termékekre. Hiába, az az első a világon. Ezért is sokatmondó, hogy a parád-sasváriak sorozattermékeikkel egyeduralkodók lettek az angol piacon. De nemcsak a külföldre menő portéka érdemel dicséretet, sok tizezer csilláralkatrészt készítettek a gyárban a budapesti Hilton Szállodának, innen kerül ki az újjáépülő Vigadó több lámpakölteménye is. Kirándulók, iskolai csoportok iktatják programjukba a gyár megtekintését. Van is mit látni: évszázados módszerekkel készül itt a termék. A kis- és közepes szériák készítését nem érdemes túlontúl gépesíteni, meg aztán az is igaz, hogy igy értékesebb az üvegtárgy. A hatalmas műhelyben nem fázik senki, sárkánytorku kemencék lehelnek meleget az előttük szorgoskodókra. Ötös felállásban serénykednek: a bankafujó, a két befújó segéd, a szárhuzó és a talpazó. A fujócső végén dagad-dagad a folyékony üvegcsepp, mintha világitó szappanbuborék nőne rajta, szinte lebegni látszik a levegőben. Kézről-kézre jár a kis műremek, ki-ki elvégzi rajta a rászabott munkát.
