Hazai Tudósítások, 1979 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1979-01-01 / 1. szám
1979. XVI. évf. 1. sz. Hazai Tudósítások 11. SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MÁRFFY ÖDÖN (Márffy Ödönnek nemcsak a magyar festészetben, hanem az irodalomban is jelentős szerep jutott. Ady Endra halála után, 1922-ben nőül vette a költő özvegyét, Boncza Bertát, "Csinszkát". 1924-ben nagyon szép portrét festett feleségéről. ) Korában élő és korához kötött művész volt Márffy Ödön. Száz esztendeje kezdődött élete ugyan átnyúlt a század második felébe is - 1959-ben halt meg Budapesten, egy évvel munkásságának utolsó nagy összefoglalása, Ernst Muzeum-beli tárlata után -, életműve azonban a huszadik század első ötven évébe tartozik. így tekintve viszont élete is művészsorsa is szinte példaszerű: adataival, kötődéseivel, fordulataival és eredményeivel, mintha egy egész nemzedék nevében szólna. Tegyük hozzá rögtön, nem akármilyen generáció nevében! Hisz Márffy nemzedéke volt az, amelynek legjobbjai - a Nyolcak, Márffy Ödön szövetségestársai - a nagybányai mesterek megmunkálta talajba már a modern magyar piktura magvait vetették el. (A "Nyolcak" tagjai még: Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos). Tanulni ez a nemzedék immár nem a müncheni akadémiára, sőt nem is az ottani szabadiskolákba sietett, hanem tovább, a forráshoz, a francia főváros ujszellemü intézeteibe, a Julian Akadémiára s a Écoles des Beaux-Arts műtermeibe. Márffy is e két helyen dolgozott 1902 és 1904 között Laurens és Cormon irányításával. Tanulóéveit azonban csak megkezdte a két iskola kurzusával - befejezni a párizsi kiállításokon, a kubista festők rr korai képei és a Fauves müveit tanulmányozva fejezte be. Teljes sikerrel: az 1906-ös Őszi Szalon már az ő képét is bemutatta. Tipikus pályakezdet volt ez, és tipikus a folytatása is: egy olaszországi tanulmányút kitérője után Márffy Ödön hazatért, s szinte nyomban megtalálta az érintkezést az uj festészet embereivel és szervezeteivel. Előbb a MIÉNK, majd a Nyolcak-müvészcsoport tagja, kiállítója, stílusának művelője, egyik formálója lett. Ebből a művészi és emberi alapállásból logikus ut vezetett tovább az I. világháborút követő forradalmi időszakig, melynek hónapjaiban Márffy Ödön aktiv részt vállalat a haladó művészek balatonfüredi müvésztelepének megszervezésében és alapfokú müvésziskolák vezetésében. Márffy a társadalmi forradalom utjának erőszakos eltorlaszolása után is megőrizte magát. Nem emigrált, de be sem hódolt. A huszas évek hivatalos művészetével szemben következetesen őrizte a modern művészet pozícióit. Nyomtalanul persze fölötte sem mult el a reményvesztések hosszú ideje, pikturája engedett a korábbi szigorúságból: palettája kivilágosodott, képei mind lebegőbbek lettek, s - bár maga mindig tiltakozott ellene - kétségtelenül abba a körbe sorolódtak, mely az École des Paris-on belül a modernebb módszerekkel egy korábbi látásmódból az impresszionizmushoz nyúlt vissza. E csillogó szépségű festői nyelv kiművelésére életének további részében már változatlan gondot fordított Márffy, számos kis remeket formálva - elsősorban csendéleteinek és vizi képeinek sorában. Nem az ő hibája volt hát, hogy az idő a század közepén túllépett az ő festői problémáin és egy múló, majd lezárt korhoz kötötte művészetét. Képeinek értéke ettől nem kisebbedik. Esztétikai üzenetük az örömmel látott szépség varázsa változatlanul gyönyörködtet.
