Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-03-15 / 6. szám
1978. XV. évf. 6. sz. Hazai Tudósítások 7. A Józsefvárost szanálják, a régi lakók - néha nehéz szivvel - kiköltöznek és elfoglalják komfortos otthonukat a tizennyolc emeletes toronyházak valamelyikében. Mert ma már a földszintes, egy-két emeletes házak közül égretörő uj épületek a meghatározói a VIII. kerületnek. Eltűnik a régi, születik az uj Józsefváros, és az elmúló régi mindig egy kis nosztalgiával tölti el az embert. A Józsefváros eltűnő házai utáni nosztalgia azonban jóval kisebb, mint Óbuda esetében volt, hiszen e szegényes proletárlakások évtizedek óta megértek a csákányra. A szalagházak erdeje, az égbenyuló toronyházak közé parkok, kertek, játszóterek kerülnek, mert a kerületnek számos kedves, hangulatos szöglete van: a Füvészkert, a Kálváriatér, a Kun Béla tér (az egykori Orczy-kert) fái erről vallanak. A józsefvárosiak szenvedélyesen szeretik a zöldet, a virágot, a fát, talán éppen azért, mert - az említett parkok mellett - itt voltak találhatók a főváros legegészségtelenebb lakásai. Az uj Józsefváros modern házai és negyedrendezése a korszerű urbanisztika példaképe lesz: a fákkal, parkokkal, játszóterekkel tarkított városrész zöld ligetté, a modern Budapest egyik legszebb kerületévé teszi a legendás Józsefvárost. /// /// /// Tudósítás a XVII. századból A VADKAN VOLT, S NEM A BÉCSI ÁRMÁNY Értékes XVII. századi dokumentumok kerültek a szigetvári várbaráti kör birtokába: kortársi híradások a költő és hadvezér Zrínyi Miklós 1664-ben történt tragikus haláláról. Amikor a Csáktornyái erdőből szétfutott a gyászhir, itthon és szerte Európában sokakban kétely merült fel a vadászszerencsétlenség hitele iránt. Azóta is időnként fel-felmerült a gyanú, hogy a nagy államférfi halálát nem felbőszült vadkan okozta, hanem orgyilkosság áldozata lett. A háromszáz éves dokumentumok egyértelműen állást foglalnak a történelmi tény mellett, és eszerint Zrínyivel nem a bécsi ármány végzett, hanem valóban vadkan ölte meg. Az egyik irás szerzője Leonhardo Frizon francia jezsuita, akit a "Napkirály" - XIV. Lajos - bízott meg azzal, hogy gyászbeszédet Írjon Zrínyi Miklósról. A francia szerzetes megerősíti a vadászszerencsétlenség hitelességét, és közlését már csak azért is el kell fogadni, mivel a királyi udvarban élt és a francia uralkodók - köztudottan - kitűnő információkkal rendelkeztek a magyarországi eseményeket illetően. A beszéd 1665 tavaszán, vagyis a tragikus esemény után alig fél évvel hangzott el Párizsban, tehát mint egykorú tudósítást foghatjuk fel Zrínyi haláláról. Egy másik forrásmü, egy Augsburgban 1700-ban megjelent nagy történeti összefoglaló az előbbieket igy erősiti meg: "Midőn Zrínyi egyik vadászata alkalmával övéitől elszakadva mélyen behatolt az erdő sűrűjébe, egy vadkan, amely a vadászhálóból szabadult ki és éppen ezért már nagyon fel volt boszülve, rája rontott és a térdén megsebezte, majd ismételten a földre döntötte úgy, hogy a grófnak nem volt ideje megfékezni. Ezután a dühöngő állat újabb sebet ejtett rajta, mégpedig a fején, és ez halálos volt."
