Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. XV. évf. 1. sz. Hazai Tudósítások 5. A keleti kapu AZ ORIÁSFORGALMU ZÁHONYI ÁTRAKÓ KÖRZET Három országot kapcsol össze és hét magyar, öt szovjet és egy csehszlovák községet érint a KGST legnagyobb szárazföldi határforgalmát lebonyolító záhonyi átrakó körzet. A körzethez tartozó állomások között tartják nyilván a névadó Záhonyon kívül Eperjeskét, Fényeslitkét, Komorót, Mándokot, Tornyospálcát és Tuzsért, a szovjet részen Csapot (Csop), Bátyút (Bátyevó), Eszenyt, Munkácsot és Szalókát, Csehszlovákiában pedig Ágcsernyőt (Cierna nad Tiszou). Az egész átrakókörzet körülbelül 6000 embert foglalkoztat, a legtöbbet magyar területen, megfelelően annak, hogy a körzet legnagyobb része Magyarország területén fekszik. A körzet magyar részén az évi forgalom 1977-ben 16 millió, a Szovjetunió területén és Csehszlovákiában pedig körülbelül 5-5 millió tonna volt. Az átrakókörzet fejlesztése már az 1950-es években megkezdődött, s most a - 2,2 milliárd forintos beruházással járó - negyedik szakasznál tart, amely előreláthatólag 1983 körül fejeződik be. A további fejlesztési elképzeléseken még dolgoznak. Harminckét "szakósitott" vágány A legkorszerűbb rendezőpályaudvar természetesen a "legfiatalabb" résztvevő községben, Eperjeskén található. Ide a Szovjetunióból érkező kocsik előre beprogramozott irányítással gördülnek be, és szovjet gyártmányú automata vágányfékek közreműködésével jutnak el a számukra kijelölt vágányra. Itt ugyanis 32 vágányt "szakosítottak" úgy, hogy az egyes árufajták mindig ugyanazokon a vágányokon át gördülnek az átrakóhoz. Fényeslitkén most van folyamatban a továbbfejlesztés: a második rendezőpályaudvar építése. Záhony magán viseli annak következményeit, hogy a korábbi fejlesztés itt nem előre, évtizedekre megtervezett koncepció szerint, hanem a mindenkori szükséglethez és a legföljebb egy-két évre előre kiszámított perspektívához igazodva történt. Záhonynál pillanatnyilag nincs tér a további fejlesztés számára, sőt lehet, hogy a közeljövőben egyes átrakó munkahelyeket máshová kell áttelepíteni. Tulajdonképpen már Eperjeske fejlesztése is Záhony tehermentesítését célozta. A tömeges, túlnyomórészt ömlesztett áruk - pl. a vasérc, a szén, stb. - átrakására Eperjeskén bőséges kapacitás áll rendelkezésre. Viszont számtalan olyan, ugyancsak nagy volumenű áru is érkezik Záhonyba, amelynek átrakásánál az emberi munkaerő semmiképpen nem nélkülözhető. Munkaerő-tartalékok pedig már nemigen vannak. A többi négy érdekelt magyar állomás közül Komoró az olaj átfejtésének a központja, Tuzséron pedig rendszeresen folyik a fa és a fedett kocsikban érkező áruk átrakása. A magyar almaszállitmányok őszi útnak indítása mindig jó példája a KGST- együttmüködésnek. Elvileg ugyanis minden magyar árut a körzet szovjet részén raknak át, de Magyarország - tekintetbe véve a szovjet területen rendelkezésre álló kapacitás korlátozott voltát - vállalta, hogy az alma nagy részét Mándokon rakják be a szovjet vagonokba. Ezzel szemben a
