Hazai Tudósítások, 1978 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1978-01-15 / 2. szám
1978. XV. évf. 2. sz. Hazai Tudósítások 3. Ezt a tényt ismerte fel Carter elnök és az Egyesült Államok kormánya, s határozta el - a nemzetközi viszonyokban mutatkozó józanság és értelem térhódítását is erősítve hogy visszaszármaztatja a koronát és a jelvényeket Magyarországnak. A magyar nép örömmel fogadta a hirt, s képviselői utján - mint Apró Antal, az országgyűlés elnöke, az átadási ünnepség magyar szónoka hangoztatta - őszinte nagyrabecsülését fejezte ki a baráti gesztusért Carter elnöknek és az Egyesült Államok kormányának. A megbecsülés és a tisztelet elsősorban annak a következetességnek is szólt, amellyel Carter elnök és az amerikai kormány elhatározását véghez is vitte. Annak a határozottságnak és következetességnek, amellyel ismételten kifejezésre juttatta, hogy "a koronát - híven a második világháborúból ráhárult kötelességének megfelelően épségben megőrizte, azt mindig a magyar nép tulajdonának tekintette, mivel annak Magyarországon a helye, ahol az ország tisztelettel adózhat neki." - Carter elnök és az amerikai államférfiak gesztusa azért is méltánylandó, mert voltak, akadtak amerikaiak és Amerikában élő reakciós magyar emigráns körök, melyek - a hidegháborús korszak szellemét élesztgetve - igyekeztek a korona visszaadását megakadályozni. Jogi csüréssel-csavarással, pénzzel, a visszaadást helyeslő magyar emigránsok megfenyegetésétől sem visszariadva, mindent elkövettek a hivatalos elhatározás megváltoztatására. Akciójuk kudarcba fulladt, mert a machinációk szervezőin túllépett az idő, túllépett a történelem. Ez az eset napnál világosabban bizonyította, hogy manapság már a magyar emigráció mind tekintélyesebb része inkább összekötő kapocs akar lenni az óhaza és a világ más részei között, mintsem hogy a diluviumba illő magatartásával ártani akarna az uj Magyarországnak, de ugyanakkor az őt befogadó országnak is. A visszahúzó erőknek a hivatalos amerikai politikával való makacs szembeszegülése ellenére, I. István koronája 1978 január 5-én este megérkezett Budapestre. Nagy létszámú küldöttség hozta, melynek tagjai között szenátorok, kormányférfiak, társadalmi egyesületek és egyházak képviselői voltak. Közöttük voltak az amerikai magyarságnak olyan szellemi kiválóságai, mint Szent-Györgyi Albert, Gombos Zoltán, Deák István, Károly Elemér (Elmer Charles) és mások. A delegáció hivatalos vezetője - Carter elnök személyes képviselője - Cyrus Vance külügyminiszter adta át a koronát a magyar nép legszélesebb rétegeit, politikai és társadalmi szervezeteket és egyházakat képviselő magasrangu személyiségek jelenlétében az Országházban, amely ma már valóban az ország háza lett. A korona - az "ujhazában" A korona és a jelvények - hosszú, viszontagságos ut után hazatérve - január 6-án ott feküdtek vörös bársony párnán az Országház kupolája alatt. Mellette diszőrség állt. Kint, a homlokzati lépcső felett magyar nemzetiszinü és csillagos amerikai lobogó lengett, s a térre egymás után gördültek a gépkocsik. A meghívottak meghatva szemlélték az ereklyét, mely századok viharos, vérzivataros történelmét élte át. A királyi korona és a jelvények - a Magyar Népköztársaság Országházában pihentek, egy olyan nép fiai szemlélték őket a külföldi vendégekkel együtt, amelynél a királyság jelképeinek a jelentősége immár a történelmi tudat szférájában él, de amely talán éppen ezért misztikum és legenda nélkül őrzi majd őket hűséggel az egymást váltó nemzedékek számára. Az amerikai kormány a legnagyobb gondossággal járt el, töretlenül őrizte meg a kincseket, sot - mint a Washington Post megírta - a barátság jeleként a hányattatás során elveszett egy igazgyöngyét (a magyar kormány előzetes hozzájárulásával) még pótolta is. Külön érdemes rá emlékeztetni, hogy Cyrus Vance külügyminiszter beszédében felidézte a két nép történelmének egyes haladó hagyományait, emlékeztetett azokra a magya
