Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1976-12-01 / 23-24. szám
1976. XIII. évf. 23-24. sz. Hazai Tudósítások 14. A mai képzőművészet legnagyobb veszedelme a gyorsan változó divat, a ki nem érlelt formák kényszere, mintha a műalkotásnak az lenne legfontosabb feladata, hogy meghökkentsen. Varga Imre nem formai oldalról közeledett a szobrászathoz, mert jól tudta, hogy a gondolat úgyis kikényszeríti a formát, azt az egyetlen lehetséges megoldást, ami csak a remekmű sajátja. Ez a gondolatiság itt valóban átsugárzik az anyagon, a plasztikai gondolat teljessége jut érvényre úgy, ahogyan a reneszánsz mestereiméi. Pedig modern, a szó legjobb értelmében, de ez a modernség nem külsődleges, mert nem eszközeivel, hanem látásmódjával tud hatni. Radnótija az egyik legjobb példa erre: nemcsak egy ember, egy egész nemzedék tragédiáját fejezi ki, de mégsem csak a földre sújtó és jóvátehetetlen tragédiát látjuk benne. Ahogy a súlyos bakancstól egyre feljebb jut a tekintet, mind jobban érezzük a gondolat diadalát és maradandóságát, mely átragyog a szeretettel megmunkált arc fájdalmán. Derkovits a magányosság és kitaszítottság hőse, aki megkinzottságában csak a jövőhöz tud fellebbezni. Munkái (nincs terünk arra, hogy kitérjünk Kodály, Károlyi es fcüzóbel monumentális szobrára) belülről szólnak a nézőhöz, de ugyanakkor fel is tételezik a nézőt, aki szinte társszerzővé válik, mert neki kell tovább gondolnia a látványt. Ez adja meg munkái emberi hitelét, amire a modern szobrászatban Rodin szolgáltatta az első példát Calais-i polgáraival, Varga művészetében azonban a gondolat közérthetőbb lesz, szinte kikényszeríti, hogy benne éljünk szobrai világában. Ennél többre művész nem vállalkozhat. Ez a legmagasabb rendű követelmény, amit önmagával szemben állított fel, gyorsan hódított, a közelmúltban zárult kiállítása a Műcsarnokban örvendetes és kivételes siker volt, bizonyítva ezzel, hogy a valódi művészet alapvető tulajdonsága: érthetősége és általános érvénye.
