Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1976-12-01 / 23-24. szám
1976. XIII. évf. 23-24. sz. Hazai Tudósítások 11. A vezércikket Szakasits Árpád irta. Ezt a számot - hangoztatta - a nemzeti önállóság és függetlenség, a népszabadság és a szociális haladás gondolatának szentelték. De mindjárt hozzáfűzte, hogy a puszta Írott szó nem elég, hanem cselekvő szolidaritás is kell mindazok részéről, akik hasonlóan gondolkodnak. Bajcsy-Zsilinszky Endre Kossuthra emlékeztetett és vitába szállt azokkal, akik eleve kilátsátalannak tartották a szembeszállást a túlerővel. Nem tagadta, hogy a harc kimenetele bizonytalan, de leszögezte azt is, hogy egy nagylelkű és bátor nemzet nem bukhat el véglegesen, ha minden erejével szembeszegül a nála sokszorta hatalmasabb erőknek. Ennek a karácsonyi számnak a különleges jelentőségét a magyar antifasiszta nemzeti függetlenségi mozgalom történetében elsősorban az adta meg, hogy a lap hasábjain egyidőben, egy helyen és nyílt sisakkal jelentkeztek a fasiszta Németország ellen küzdő erők. A karácsonyi számnak óriási visszhangja volt. Cilikéi hetekig tartó vitákat keltettek nemcsak a munkás szervez etekben, hanem a haladó gondolkodású értelmiségiek és a középrétegek körében is. A későbbiek szempontjából pedig döntő szerepe volt abban, hogy számottevően megnövekedett a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták politikai súlya és tömegbefolyása. GD GD GD GD Kunszery Gyula: hamvadÓ tüzek Akartam lenni büszke fáklya, irányt mutatva annyi másnak: útját a hitnek, szebb jövőnek, az értelemnek, a tudásnak. Aztán kívántam lenni villany, világítván meleg szobácskát, a fénye lenni kis családnak. Magunknak. Mások meg se lássák. Szerényebb lesz, a vágyam egyre, ahogy közeleg az élet-estem; nem óhajtok már lenni más, csak parányi mécs egy sírkereszten.
